Oroszország és Kína ugyan együttműködik haderejük fejlesztésében, ám az ukrán háború végével elválhatnak az útjaik

Az Ukrajnában szerzett tapasztalatok kihatnak a két titkolózó nagyhatalomra, Kínára és Oroszországra is, amelyek értékrendje, érdekei sok ponton egyeznek. Ahogy a Putyinhoz közel álló Szergej Karaganov moszkvai társadalomtudós jellemezte a minapi szentpétervári gazdasági fórumon (PMEF) az ideális oroszországi modellt: autoriter szocialista-kapitalista rendszer. 

Hasonló hasonlónak a barátja

Mind Kína, mind Oroszország hasonló társadalmi berendezkedéssel működik, és ez kihat a fegyveres erőik szerkezetére, fejlődési vonalára, fegyverzetére is. A Kreml egyik – félig-meddig titkos, legalábbis fel-nem-vállalt – szócsöve, az autovzglad.ru nagyobb cikket közölt a kínai és az oroszországi nehézfegyverzet hasonlóságairól. 

A médium utal Hszi Csin-ping kínai államelnök idén tavasszal Moszkvában tett látogatására, majd azt követően a kínai védelmi miniszter Li Sang-fu oroszországi útjára.

Legelőször a ZTZ-99-es kínai típusjelű harckocsit említi, amely az orosz honlap szerint jelenleg a legkorszerűbb kínai harctéri tank (Main Battle Tank – MBT), és megfelel az orosz szárazföldi erőkben rendszeresített T-90-es harckocsinak. 

A moszkvai portál azonban óvatosan megjegyzi: noha a kínai ZTZ-99-es harckocsi-lövege ugyanaz a kaliber, mint a T-90-esé, még sem garantált, hogy az orosz tanklőszer használható a kínai fegyverrendszerben is. Emiatt is a legvalószínűbbnek azt tartja a cikk vendégszerzője, Maxim Stroker, hogy a kínaiak a kevésbé korszerű, de mindkét országban jól bevált T-72-es, T80-as korábbi kínai változatát, a Type 96, 96/A-t szállítják az oroszoknak. 

Ebbe pedig még az orosz 2A46M 125 milliméteres sima csövű löveg kínai kópiáját építették be. Kína ebből a szerző tudomása szerint több mint 2500 példányt gyártott.

Peking vélhetően felajánlja a páncélozott harcjárművek kategóriájában a lánctalpas Type 04-est (ZBD-04) is, amely az oroszországi BMP-3-as pontos mása, és komoly tűzerőt biztosít a 100 milliméteres lövegje, amely úgynevezett alacsony-nyomású löveg (low-pressure gun). Emiatt lassan, egy pisztolylövedék sebességével röpíti ki rövid lőtávolságra a gránátot, amivel nem lehet jelentős tűzcsapást mérni. Egyébként licenc alapján gyártják Kínában. 

Ami pedig a gumikerekes hasonló harcjárműveket illeti, a kínai ZBL-08-as megfelel az oroszországi BTR-82-eseknek. A kínai harcjármű is négytengelyű, fegyverzete az orosz BTR-ének pontos mása, 30 mm-es 2A72-es automata gépágyúval szerelték fel.

Tudatos kiszivárogtatással üzent Oroszország a Nyugatnak

Vajon véletlen egybeesés lehet a készülő, Ukrajna elleni oroszországi támadáshullámmal, vagy tudatos kiszivárogtatás ez az Autovzgljad cikk? Utóbbi a valószínűbb. 

Figyelmeztetés lehet a nyugati erőknek, hogy sem az európai, sem a csendes-indiai óceáni hadszíntéren nem lenne egyszerű és akár globálisan is végzetes kimenetelű lehetne egy kelet-nyugati katonai összecsapás, még akkor is, ha „csupán” egy hagyományos fegyverekkel megvívandó konfliktus alakulna ki, amelynek keleten Kína, az európai hadszíntéren Oroszország lenne a meghatározó ereje. 

Kína azonban távolabbra tekint, valószínűleg csak időleges, taktikai szövetségesnek tekinti Moszkvát. Ez azt jelenti, hogy a nyugati fegyveripar termékeit is tanulmányozza, átveszi, lekoppintja, vagy alapul veszi saját fejlesztéseihez.

Példa erre a csöves tüzérség, amely – nem kis mértékben az ukrajnai harci cselekményeknek köszönhetően – a reneszánszát éli. Peking ez irányú fejlesztéseinek a zömét ma már nem a szovjet-orosz alapú 152 (203) milliméteres nehéztüzérségi kaliberek, hanem a 155 milliméteres NATO-kaliberek adják. A kínai hadmérnökök a nyugat technológiailag fejlettebb fegyver-modelljeire összpontosítanak. Így legalább két évtizede a 155 milliméteres NATO-kaliberben gondolkodnak, megtartva bizonyos kategóriákban a szovjet/orosz méreteket, például, a 100 milliméterest, a 125 milliméteres sima csövű harckocsi-löveget, a 122 milliméteres közepes tábori tarack-ágyú kalibert.

Ugyanakkor Kína Észak-Koreával együtt hatalmas lőszer-készleteket halmozott fel a régebbi, 122, 152 milliméteres szovjet-oroszországi kaliberű gránátokból. Ezek az egyszerű eszközök – megfelelő tárolással – több évtizedig megőrzik használhatóságukat. 

Az ukrajnai háború eközben keleten is, miként nyugaton, kiváló alkalmat kínál a hadseregeknek a lejáró (vagy lejárt) használhatóságú lőszerektől, hadieszközöktől való megszabadulásra – és még pénzt is kapnak érte. Az újrahasznosítás békés körülmények között komoly ráfordítással, speciális berendezések alkalmazásával lenne végrehajtható.

Most összefog a két keleti nagyhatalom 

Minthogy mindkét fél rendkívül titkolózó, csak találgatni lehet a Moszkva és Peking között működő haditechnikai-technológiai – és egyéb vonatkozású - együttműködés valós méreteit, területeit. Mindkét vezetés felmérhette: esetleges ellentéteiket háttérbe szorítva jobban járnak, ha most egymáshoz vetik a hátukat és így néznek szembe az egyesült Nyugattal, amely létében érzi magát fenyegetettnek a Peking-vezette „globális Dél” felemelkedése, a nemzetközi erőviszonyok átrendeződése miatt.

Aztán, ha enyhül a válság, előkerülhetnek a megosztó tényezők, Oroszország zsigeri rettegése az óriási keleti szomszédtól, ami 55 évvel ezelőtt csaknem szovjet nukleáris csapáshoz vezetett Kína ellen, s ami miatt elkezdhették a pekingi metró építését. 

Azt se feledjük, a kínaiak számára roppant vonzó az alig lakott Kelet-Szibéria, amely az éghajlatváltozás folytán mezőgazdasági forradalmat élhet meg, ezért remekül hasznosíthatnák a muszájból a jég hátán is megélő kínai parasztok.