Most tizenöt éve hogy véget ért a Jóbarátok – angolul Friends – című sorozat, amely sok szempontból újraírta a szituációs komédiák szabályait. Az átlagosan húszmilliós nézettség mellett a záróepizódot 56 millióan nézték az Egyesült Államokban, ez a szám a mai adatsorokat tekintve szinte elérhetetlennek tűnik. Pedig ezzel csak a második legnagyobb érdeklődést kiváltó sorozat a minden idők legjobb tíz szituációs komédiájának listáján. Az összesen 180 epizódból álló Seinfeld (itthon nem ismert) átlagosan húszmillió feletti nézettséget produkált, a záróepizódot 76 millióan követték. Ehhez képest az Agymenők 18 milliós zárónézettsége némi érdektelenséget enged feltételezni, holott ez nem így van.
A kétezres években a szitkomok sikerei arra sarkallták az alkotókat, hogy mint mindent, ezt a piacot is tematizálják, megosztva a nézettségeket. Így például az új üdvöskék, mint a Modern család vagy akár az öt éve véget ért Így jártam anyátokkal, tízmilliós körüli nézettséget tudtak felmutatni, és ez roppant jó eredménynek számított. Emellett a kilencvenes években véget ért Egy rém rendes család ráébresztette az alkotókat arra, hogy a szituációs komédiáknak van keresnivalójuk az amerikai piacon kívül is. A cipőárus Al Bundy nagyobb karriert futott be külföldön, mint saját hazájában. Ettől kezdve a legjobb sorozatokat már úgy alkották és írták, hogy a célországokban is megértsék az összes poént. Az Agymenőkben például szinte minden epizódban voltak utalások európai országokra, nemzetekre vagy európai személyekre, bevonva ezzel a körbe más országok nézőit is. Magyarországra vonatkozóan számtalan utalás volt Rubik Ernőtől kezdve Pest és Buda egyesülésén át Teller Edéig. Az első világpiacra készült sorozat azonban a Jóbarátok lett, kitaposva a nemzetközi porondon azt a nyomvonalat, amelyet aztán az Így jártam anyátokkal és az Agymenők is befutott, sőt ugyanezen az úton jár a Modern család, amelynek a főszereplője az Egy rém rendes családban világhírűvé lett Ed O’Neill.
A szitkomok nem új keletűek. Már az 1940-es években alkalmazták a műfajt a tévétársaságok, először élőben, aztán felvételről játszották, de minden esetben közönség előtt. Ez az egyszerűbb gyártás és a könnyebb eljátszhatóság miatt végül elmaradt, a kereteket kibővítették, és nagyobb lehetőség maradt a trükkökre és az összetett jelenetekből álló helyzetkomikumokra. A technika fejlődésével megjelentek a nevetés-alájátszások, amelyek erőltetetté tették ezt a könnyed műfajt.
Az Egy rém rendes családdal aztán újjáéledt, ugyanis az alkotók kitalálták az úgynevezett karakterfejlődést, amivel ébren lehetett tartani a nézők érdeklődését. A technika átalakulásával ismét berakták a műfajt a hagyományos valódi közönség elé (például az Agymenők), és a régi keretek között rendkívül magas szintű vizuális élményt varázsoltak a nézők elé. Ezzel ismét nagy nézettségeket hozott a szituációs komédia. Nem véletlen, hogy a minden idők legjobb tíz sorozata közé főleg újonnan készült szériák kerültek, és nem a régiek.
Verhetetlen animáció
A műfaj modern változata animációs formában is megjelent. A két jeles képviselő a Simpson család (The Simpsons) és a Family Guy, amelyek szinte a teljes piacot letarolják, holott az animált szitkomoknak is tekintélyes előéletük van. Az elsők között említhető például a Frédi és Béni, amely itthon inkább mese helyett ment a gyerekeknek. Ezután következhet a Simpson család, amelynek modorosságát az 1997-ben indult South Park törte meg, a kettő ötvözete pedig a Family Guy. Ebben a műfajban is vannak feltörekvők, például a Brickleberry (ez hét éve fut) és a Rick és Morty, amely a hatodik évadnál tart. Meglepő, hogy ezek is régiek, mégis fiatalnak számítanak. Az ok egyszerű: az animált sorozatok történetvezetése közel sem fárad el olyan gyorsan, mint az élő szereplősöké, mivel a szereplők nem öregszenek. A kidolgozott, de fel nem használt gegeket újra és újra elő lehet venni, és be lehet passzítani a történet vezetésébe, nem úgy egy változó és öregedő élő szereplős műsorban.
