Peking nem siet a megegyezéssel

A tőzsdék egész héten emelkedtek a Washingtonból és Pekingből érkező optimista hangok hallatán, tegnap még új lendületet is kaptak, miután Donald Trump elnök ismét arról beszélt, hogy az utolsó simításokat végzik az első szakaszt lezáró alap kereskedelmi megállapodáson. A világ egyik legtekintélyesebb Ázsia-szakértője szerint azonban a befektetők túlértékelik az egyezmény jelentőségét, a valóság pedig csalódást fog okozni. „Mindkét oldalon erős a politikai szándék a megállapodásra – mondta a CNBC-nek Stephen Roach, a Yale Egyetem főmunkatársa, a Morgan Stanley Asia korábbi elnöke. – Ám ha majd visszatekintünk az első szakaszra, el fogunk tűnődni azon, miért neveztük elsőnek, mert aligha lesz második, harmadik vagy negyedik, vagy bármi egyéb. Ez a megállapodás csak kozmetikai lesz” – tette hozzá. Szakértők amerikai részről legföljebb a vámok egy részének visszavonására, Peking oldaláról pedig több agrártermék vásárlására számítanak, és ez nem fog alapvetően változtatni a helyzeten. „Csak kimászunk a gödörből, amelyet magunknak ástunk” – értékelte a CNN-nek Anja Manuel, a RiceHadleyGates nemzetközi tanácsadó partnere.

Kína más források szerint is meg akarja várni a következő szakasz tárgyalásával az amerikai elnökválasztást, hátha valaki más kerül a Fehér Házba. „Trump az, aki alá akarja írni ezeket a megállapodásokat, nem mi. Mi tudunk várni” – mondta a Reutersnak egy név nélkül nyilatkozó pekingi illetékes, ami felveti a kérdést: valóban Kína áll-e vesztésre a kereskedelmi háborúban, ahogyan azt amerikai források, de sok külföldi szakértő is állítja? Köztük van Richard Koo, a Nomura Research Institute vezető közgazdásza, aki szerint a kínai GDP lassulása és az amerikai gazdaság nyilvánvaló ereje erős nyomást gyakorol Pekingre. Ám nem mindenki ért egyet ezzel. Yan Liand, az oregoni Willamette University közgazdasági docense szerint jelentősen túlértékelik a feszültségnek a kínai gazdaságra gyakorolt hatását. Az East Asia Forum internetes oldalán megjelent írásában emlékeztetett arra, hogy a kínai gazdaság már messze nem függ annyira a kereskedelemtől, mint tíz évvel ezelőtt: 2008-ban a GDP 8,3 százalékát, 2018-ban viszont csupán 1,3 százalékát tette ki az ország nettó külkereskedelmi többlete. Emellett gyorsan nő a GDP-arányos belső fogyasztás, bár még mindig alacsony, hiszen csak 40 százalékot tesz ki, míg az amerikai 68 százalékot. A növekedés viszont átlagosan évi 8 százalékos volt 2008 és 2018 között, míg az Egyesült Államokban 2,2 százalék. A demográfiai változásoknak, az urbanizációnak és a digitális gazdaság fejlődésének köszönhetően ezért minden esély megvan arra, hogy Kína az elkövetkező évtizedben fogyasztói társadalommá váljon.

Az Egyesült Államokba irányuló export visszaesése ugyan várhatóan mintegy 0,5 százalékpontot lefarag a kínai növekedésből, a kormánynak azonban széles mozgástere marad a belső kereslet további élénkítésére, mivel az ország GDP-arányos adóssága viszonylag alacsony, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelentése szerint 2018-ban mindössze 50,1 százalékos volt, míg az Egyesült Államoké elérte a 106,1 százalékot. Összességében pedig 2019 első fél évében a globális lassulás ellenére 0,1 százalékkal nőtt Kína exportja, bár az Egyesült Államokba irányuló kivitel 8 százalékkal visszaesett.

Az adatok nem támasztják alá Trumpnak azt az állítását sem, hogy tömegesen menekülnének a vállalatok Kínából. Több exportorientált cég ugyan valóban áttelepítette a gyártását olcsó délkelet-ázsiai

országokba, például Vietnámba és Kambodzsába, hogy elkerülje az amerikai vámokat, de egy részük a szakképzett munkaerő hiánya és a korlátozott infrastruktúra miatt már vissza is költözött.

A kínai belső piacra termelő külföldi nagyvállalatok, köztük az amerikai Tesla, a Microsoft és az Apple viszont maradt, és nem is áll szándékában távozni. Mint ahogy nem fognak teljesen kivonulni azok az amerikai cégek sem, amelyek Kínában építették ki az ellátási láncukat, ezt ugyanis nehéz, idő- és pénzigényes újjal felváltani. A többletköltségeket potenciálisan a fogyasztókra kellene hárítani, figyelmeztetett Stephen Roach. Az iPhone-t hozta fel példaként, amely szerinte egyszerűen versenyképtelen lenne az amerikai piacon, ha otthon állítanák elő – jóval drágábban. Roach szerint egyébként éppen a meglévő komplex ellátási láncok teszik nehézzé, hogy az Egyesült Államok és Kína gazdasága végső megegyezés hiányában elváljon egymástól.

Ellentétes irányban viszont már más a helyzet. A Rhodium Group adatai szerint a közvetlen kínai tőkebefektetések 2018-ban 4,8 milliárd dollárra estek vissza az Egyesült Államokban az előző évi 29 milliárd dollárról, ami 84 százalékos csökkenésnek felel meg. A feszültségek éleződése sok kínai vállalatot is arra késztetett, hogy az amerikai helyett inkább más piacokra koncentráljon. Közöttük van az egyik legnagyobb autógyártó, a Guangzhou Automobile Group (GAC), amely éppen a vámháború kitörése előtt, 2018-ban vetett szemet az Egyesült Államokra. Kutató- és fejlesztőközpontot hozott létre a Szilícium-völgyben, Los Angelesben és Detroitban, és azt tervezte, hogy 2020 elején megjelenik a piacon, ám ebből egyelőre nem lett semmi. Ehelyett inkább a Közel-Keletre összpontosít a cég: immár a régió 14 országában értékesíti az autóit, a többi között Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban és Katarban. Az év végére megjelenik Oroszországban is, mondta el a CNBC-nek Feng Hszing-ja, a GAC elnöke, aki szerint az Európai Unió is fontos piaca lehet a cég elektromos és hibridautóinak. „Ezek az autók nagyon népszerűek Európában, és az utóbbi időben több ország jelezte, hogy szívesen látna bennünket. A GAC célja, hogy globális vállalattá váljon” – tette hozzá.

Kilépett a nemzetközi porondra a Netflix nagy kínai vetélytársának számító, a Nasdaq-indexen forgó iQiyi is, elsőként Malajziában biztosít videótartalmakat. A mesterséges intelligenciával, elsősorban hangfelismeréssel és hangvezérelt alkalmazásokkal foglalkozó iFlytek globális ambícióit sem vetette vissza, hogy októberben felkerült a feketelistára, ezért nem juthat hozzá amerikai technológiához. Továbbra is dolgoznak azon, hogy megjelenjenek az amerikai, az európai és az új-zélandi piacon. „A fejlődésünket nem lehet megállítani” – jelentette ki Doranda Doo, a cég első alelnöke.

Ki fizeti a vámokat?

A szakembereket is zavarba ejtő módon eddig nem jelent meg az amerikai fogyasztói árakban az összesen 370 milliárd dollár értékű kínai importra kivetett 25 százalékos vámok hatása, a New York Federal Reserve ezért megvizsgálta, ki is fizeti

valójában a megemelt tarifákat. Az biztos, hogy Donald Trump állításával ellentétben nem a kínaiak, legalábbis nem közvetlenül: a bank tanulmánya szerint a bevitt

kínai cikkek ára mindössze 2 százalékkal csökkent 2018 júliusa óta – nagyjából ugyanannyival, mint a vámok által nem érintett egyéb importé. A vámok hatását ugyanakkor csökkenti, hogy ugyanebben az időszakban a jüan árfolyama 10 százalékkal gyengült a dollárhoz képest.

A Fed szerint nehezebb megállapítani, hogyan oszlik meg a vámteher az importáló nagykereskedők, a feldolgozóipari vállalatok, a kiskereskedők és a fogyasztók között. A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy az amerikai vállalatok nyelték le a többletköltség döntő részét, csökkentve ezzel a profitjukat. A Market Watch szerint azonban van még egy érdekes lehetőség: az amerikai cégek azért jelentenek változatlan importárakat, hogy csökkentsék a nyereségüket és ezzel az adóterheiket. | vg