Megroggyantak az euró fundamentumai

Visszatérhet az élet az euró-dollár devizapárba, de ez nem feltétlenül jelent jót az euróövezeti fizetőeszköznek. Az euró-dollár volatilitási index lassan, de biztosan távolodik novemberi történelmi mélypontjáról: az akkori 4,07 pontról majdnem 5-ig emelkedett tegnap. Az eurót azonban ez sem menti: a közös deviza képtelen kitörni a gyengülő trendcsatornából, tegnap új féléves mélypontra, az 1,09-os szintre esett a dollárral szemben.

Az elemzők nagyjából biztosak abban, hogy a trend folytatódik: fundamentálisan ugyanis alig van támasza az eurónak. Az euróövezeti GDP-növekedés visszafogott, az ultralaza monetáris politika tartós, és a további lazítás sokkal valószínűbb, mint a szigorítás, a feldolgozóipar pedig épp kikecmereg a recesszióból. A tengerentúlon viszont erős a gazdasági növekedés, nincs további kamatcsökkentési várakozás, a dollárt pedig a mostani geopolitikai kockázatok idején valósággal zsákolják a befektetők.

A technikai kép alapján sincs sok ok az optimizmusra. Az 1,0888-es szintnél erős támasz húzódik, ha ez elesne, akkor az 1,05-os szintig már alig tartaná valami a keresztárfolyamot. Az elmúlt két évben

– akármilyen időtávon vizsgáljuk a kurzust – mindig csökkenő a trendvonal, a pozicionáltság és a mozgóátlagok is a további gyengülés felé mutatnak. Tegnap viszont bejelzett egy fontos technikai indikátor: a relatíverősség-index (RSI) 30 pont alá csökkent, tehát a kurzus a túladott tartományba került. Ekkor általában az eladások drasztikusan esnek, és a vételi oldal erősödik, tehát a kereskedési algoritmusok ügyletei egy kicsit visszahúznák a jegyzést. Ez azonban az euró esetében legfeljebb rövid távú enyhülést hozhat. A technikai indikátorok rövid távon, a napi kereskedésben fontosak, középtávon a fundamentumok és a hangulatindexek hangsúlyosak, hosszabb távon pedig a monetáris politika és a geopolitikai fejlemények számítanak leginkább – mondta a Világgazdaságnak Pálffy Gergely, a Raiffeisen Bank devizaelemzője. A szakértő hangsúlyozta: az RSI indikátor önmagában nem fordítja meg az irányt, a fundamentális alapok és a kamatvárakozások is gyengülő eurót vetítenek előre, nem látni semmit, ami megfordítaná a trendcsatornát. Ráadásul előfordulhat, hogy egy-egy átmeneti, de hirtelen irányváltás esetén az indikátor tévesen libben át a túlvett vagy túladott szinten, tehát hibásan jelez eladási vagy vételi szintet.

Hangsúlyos ugyanakkor, hogy az euró-dollár kereszt hiába a legforgalmasabb devizapár, a piacát nem a fundamentális, hanem a spekulatív kereskedés alakítja. A szakértő felhívta a figyelmet, hogy ugyan az euró piacán rendkívül masszív a dollárral szemben kiépített nettó shortállomány, a befektetők egyre bizonytalanabbak az árfolyam sorsát illetően. „Az implikált volatilitási indexek, amelyek azt mutatják, hogy a traderek 6 és 12 hónapos időtávon mekkora szórást áraznak az árfolyamba, lassan, de biztosan emelkednek. Tehát a devizapiaci kereskedők sem biztosak benne, hogy merre indul a jegyzés.”