Többévnyi takarékoskodást ad fel Oroszország, hogy megteremtse a szélesebb körű családtámogatás alapjait. Az orosz demográfiai helyzet annak ellenére súlyos, hogy a 2010-es évek nagy részében növekedett a népesség. A 90-es évek népességfogyása után, Vlagyimir Putyin második ciklusában fordult a kormányzat figyelme a problémára, 2006-ban mutatták be az anyasági tőkének nevezett támogatási rendszert. A második és harmadik gyerek után járó támogatás segített ugyan a családokon, és növekedésnek indult a lélekszám, de a támogatás hatását nem lehet elválasztani a jólét általános növekedésétől: 2004 és 2012 közt megnégyszereződött a lakossági fogyasztás. Elemzők szerint az intézkedés nem növelte a születésszámot, csak lerövidítette a várakozási időt az első két gyermek között.
Az évtized vége már kevésbé volt termékeny, a lakosságszám ismét csökkenni kezdett, a természetes bevándorlás pedig már nem elég, hogy ellensúlyozza a trendet. A munkaképes korúak száma rohamosan esik: a rendszerváltozás idején nagyon kevés gyermek született, most ők adják a munkavállalók derekhadát. 2028-ra azonban már az éves természetes csökkenés mértéke elérheti az évi 600 ezret. A kivándorlás még súlyosabb: erről csak durva becslések vannak, de meghaladhatja az évi 500 ezer főt, és a felmérések szerint gyorsul a folyamat. Mindezek következtében a dolgozó korban lévő népesség száma 2006 óta 8,8 millióval esett.
Emellett ugyan emelkedett az elmúlt években a termékenységi ráta, az 1999-es 1,16-ról mostanra 1,75-ra nőtt, de ez még mindig jóval a stagnálást jelző 2,1-es mutató alatt van. A folyamatos csökkenés öngerjesztő, az ENSZ becslése szerint a szülőképes korban lévő nők száma a következő tíz évben akár 25 százalékkal is csökkenhet. A csökkenő születésszámból következik, hogy a társadalom vészesen öregszik. A 65 évesnél öregebbek aránya 15 százalékra nőtt a húsz évvel ezelőtti 13-ról, 2036-ra már 19 százalék közelében lehet az arányuk. Mivel a hamarosan nyugdíjba menő generációkat egy szűkebb létszámú réteg követi, egyre nő az eltartottak aránya is a lakosságon belül.
A kormányzati válaszintézkedéseknek két csoportjuk van: a szüléstámogató intézkedések és a nyugdíjreform. Az előbbi lenne a hosszú távú megoldás, az utóbbi leginkább tüneti kezelés. A családtámogatási rendszeren annyiban csavar a kabinet, hogy az anyasági tőkét már az első gyerekre is igénybe lehet venni, ráadásul jóval nagyobb összeget, mint korábban. Ez jelentős kiadással jár az államnak, a pénzügyminisztérium becslése szerint a 2020–24-es időszakban eléri a 2,7 százalékát.
A kiadás finanszírozása bonyolult, és egy egyedi ügyletet is magában foglal. Az orosz jegybank a legnagyobb orosz pénzintézet, a Sberbank tulajdonjogának felét eladja a kiemelt nemzeti projektekért felelős Nemzeti Vagyonalapnak. A vételár háromnegyedét befizetik a költségvetésbe, ez elvileg rövid távon fedezi a többletkiadásokat, kivéve, ha az olajpiac megint annyira megborul, hogy Moszkvának össze kell húznia a nadrágszíjat.
A másik fő intézkedés a 2018-as nyugdíjreform volt: nőknél 55 évről 60-ra, férfiaknál 60-ról 65 évre nőtt a határ. A jelen folyamatokat alapul véve 2028-ra 9 millióval lehet több ember a munkaerőpiacon, mint a reform nélkül, ez pont annyi, mint amennyivel 2006 óta csökkent a munkavállalói létszám. Ám ez csak átmeneti megoldás, a természetes csökkenés azt vetíti előre, hogy
2030 környékére már érdemi nemzetgazdasági károkat okozhat a lakosság öregedése.
Az idősek aránya
19
százalékra nőhet
2036-ra
