Az olajipar vételi lehetőségeket kínál
A koronavírus és a szaúdi–orosz–amerikai olajháború okán az olajpiac sem volt eseményektől mentes az elmúlt fél évben. Az olaj árfolyama ugyan az áprilisi szintekről helyreállt – a West Texas crude jelenleg 43 dollár, a Brent crude 45,7 dollár –, ennek ellenére a legnagyobb integrált olajtársaságok piaci kapitalizációja alacsony szinteken maradt a válság kitörése óta.
A jelenség furcsának tűnhet, hiszen minél magasabb a nyersolaj árfolyama, annál nagyobb lesz az olajcégek bevétele is. Az olaj márciusi keresleti oldali sokkja, és a palaolaj kitermelésének leállása gyors tőkeáttétel-növekedést okozott az olajvállalatoknál, a nettó adósság-EBITDA rátájuk átlagosan 25 százalékkal lett több az elemzői konszenzusnál. A tőkeáttétel megfelelő szinten tartása kritikus fontosságú, mivel a felhalmozott adósság után fizetendő kamat hatással van az olajipari vállalatok osztalékfizetésére és költséghatékony működésére is. Az olajcégek osztalékot csökkentettek, hogy korlátozzák a hitelek leminősítésének kockázatát, egyben stabilizálják a pénzáramokat. Így tett a legnagyobb holland-angol olajtársaság, a Royal Dutch Shell is, amely 1945 óta először csökkentett osztalékot.
A rendkívüli lépés rövid távon ugyan negatív hangulatot keltett a befektetők körében, de az elemzők szükséges döntésnek tartják, amellyel a vállalat nagyjából 10 milliárd dollár szabad cash flow-t menthet meg idén. Ezenfelül a Shell ötödével csökkenti a tőkeberuházását és a működő tőkéjét, továbbá leállítja a részvény-visszavásárlási programját az idei évre. A megszorító intézkedések azt sugallják, hogy a cég menedzsmentje jelentős jövedelemnyomásra számít a kitermelés, a finomítás és az értékesítés terén is.
Összességében az olajiparba való befektetés azok számára előnyös, akik konzervatív stratégiát folytatnak, ugyanis annak ellenére, hogy a szektorban lassabb visszarendeződés várható – különösen egy újabb járványhullám miatti korlátozások esetén –, a jelenlegi árfolyamszintek számos vételi pontot kínálnak hosszú távon.
