Nagy az olasz elnökválasztás tétje

Olaszországban eseménydúsan indul az új év: már a negyedik napon köztársaságielnök-választást tartanak. A legesélyesebb jelölt maga a miniszterelnök, Mario Draghi. Az olaszok azonban attól tartanak, ha az Európai Központi Bank egykori vezére lemond miniszterelnöki posztjáról, teljes gazdasági-politikai instabilitás vár az országra. Bizonytalan helyzetet áraznak a befektetők is, december 20-án még csak 0,9 százalékos volt a tízéves olasz államkötvények hozama, csütörtökön viszont már 1,16 százalékon forogtak az adósságpapírok. 

Az olaszországi elnökválasztáson nincsenek hivatalos jelöltek, a törvényhozók tartanak titkos szavazást a hétéves mandátumi posztról. A szavazás általában többfordulós, és bárkire szavazhatnak, aki olasz állampolgár, és elmúlt ötvenéves.

Az ország nemzetközi megítélése – és ezáltal a gazdaságába vetett bizalom – szempontjából fontos lenne, hogy az új miniszterelnököt egy szintén hiteles és az Európai Unió által is elismert köztársasági elnök támogassa. Éllovasként Mario Draghit tartják számon Sergio Mattarella utódjaként, aki február 3-án távozik az államfői posztról. 

A média szerint esélyes még a jelenlegi igazságügy-miniszter, Marta Cartabia, Romano Prodi volt miniszterelnök, egy másik volt miniszterelnök és jelenlegi európai gazdasági biztos, Paolo Gentiloni, valamint Gianni Letta, Silvio Berlusconi tanácsadója.

A köztársasági elnöki pozíció többször is felértékelődött az olasz belpolitikában, például a válságidőszakban, a miniszterelnökökök kijelölésével és előrehozott választások kiírásával. Mattarella többször is kénytelen volt lépni, ideértve Draghi miniszterelnöki kinevezését is a Giuseppe Conte vezette kormány összeomlása után. Ha Draghi nyer a választásokon, nehéz feladattal fog szembenézni: egy olyan új miniszterelnököt kell kijelölnie, aki hozzá hasonlóan képes lesz egyben tartani a koalíciós kormányt és folytatni a gazdaság helyreállítását.

Amióta Draghi a miniszterelnök, fejlődött a gazdaság, az olasz GDP idén várhatóan 6 százalékkal nő, ami az EU helyreállítási alapjainak és egy új reformcsomagnak is köszönhető. A koronavírus elleni átoltottság az egyik legmagasabb Európában, de a vészhelyzet még nem ért véget. Ehhez jönnek még további, régóta fennálló problémák – például a fiatalok munkanélkülisége –, amelyeknek a megoldásához egy kormányzati ciklus nem elegendő.

Mario Draghi elnökké válásának lehetősége jókora kockázat az ország gazdasága számára, és egy ilyen lépés az euróövezet egészére is hatással lenne. A Bloomberg Economics modellezte a várható következményeket, feltételezve, hogy az ebből következő politikai instabilitás akár 300 bázisponttal szélesítheti a 133 bázispontos német–olasz állampapírhozam-szpredeket, és az olasz államadósság-minősítés romlását okozhatja. Ha pedig az Európai Központi Bank nem vásárolhat további olasz hitelpapírokat, az akár a teljes eurózóna GDP-növekedését is visszavethetné, a legrosszabb esetben akár 4 százalékponttal. A Bloomberg Economics szerint azonban még így sem fenyegetne a 2011. évihez hasonló válság.