Pácban a francia atomipar, a végén a németek nevethetnek
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMár több mint egy évtizedes csúszásban van a legújabb francia atomreaktor beüzemelése, és a beruházás várható költsége is megháromszorozódott az első, 2007-es becsléshez képest. Az eredetileg prototípusnak szánt EPR1600 reaktorral kapcsolatos problémák kihatással lehetnek az áprilisi francia elnökválasztásokra is.
A francia többségi állami tulajdonú villamosenergia-vállalat, az Electricité de France (EDF) újra kitolta a nyugat-franciaországi Flamanville 3 projekt befejezési határidejét,
várhatóan 2023 második negyedévében helyezik üzembe azt új reaktort.
Módosítanunk kellett a Flamanville 3 projekt ütemezését, a világjárvány megnehezíti az ipari létesítmények beüzemelést
– nyilatkozta az EDF szóvivője.
A kitolt határidővel jóval magasabb kiadások is párosulnak, jelenleg
12,7 milliárd euróra becsülik a projekt teljes költségét, ami 300 millió eurós növekedést a korábbihoz képest.
A projekt mihamarabbi lezárulta számos piaci és politikai szereplő érdeke. Franciaország teljes energiatermelésének több mint 70 százalékát az atomenergia adja, így veszélyezteti az ellátást, hogy a klímaváltozás és a felmerülő technikai problémák miatt több reaktort is le kellett állítani az utóbbi időben – pénteken például az 1,3 gigawattos Flamanville 2 reaktort –, és az ország legrégebbi Fessenheim atomerőművének is lejárt az üzemideje.
Ráadásul amíg nem épül meg a saját blokk, a Kínában üzemelő francia építésű reaktorral is problémák vannak, a finn erőmű pedig 12 év késéssel indult el, azt a célt, hogy a saját fejlesztésű technológiát használva csökkentsék Európa energiafüggőségét és terjeszkedjenek a piacon, nehéz lesz elérni, a kiadások pedig csak nőnek.
Mindez nincs jó kihatással az április elnökválasztásokra sem.
Emmanuel Macron France 2030 elnevezésű beruházási tervének középpontjában ugyanis épp az atomenergia áll.
A tervezet szerint úgy tudnák a legkedvezőbben elérni 2050-re a nulla nettó kibocsátást, ha 14 nagy új reaktort, valamint egy kis moduláris reaktorparkot építenek, és jelentős befektetéseket eszközölnek a megújuló energiaforrásokba.
Bár Németország és Franciaország között nyilvánvaló a nézetkülönbség a nukleáris energia kérdésében, és egyedül abban értenek egyet, hogy nem értenek egyet a nukleáris energia zöldnek minősítésében – Anna Luehrmann német európai miniszter pénteki beszédében tagadta, hogy bármiféle konfliktus lenne köztük –, az EPR1600, azaz az európai nyomottvizes reaktortípust fejlesztését még együtt kezdték el 1991-ben.
A beszállítói oldalon a két legtapasztaltabb európai nukleáris szállító, a Framatome és a Siemens állt össze, és megalapították leányvállalatukat, a Nuclear Power Internationalt. Majd 2001 januárjában megalapították a Framatome ANP-t is, amely jelenleg az AREVA csoport tagja. Üzemeltetői oldalon az EDF és a nagy német közművek alkottak erős csoportot a leendő atomerőmű-tulajdonosok képviseletére. Ezen túlmenően a francia és a német biztonsági hatóság és a biztonsági szakértők is szorosan együttműködtek, hogy az EPR megfeleljen a legkorszerűbb francia és német biztonsági előírásoknak.
| Jelenleg három fő harmadik generációs, nyomottvizes reaktortípus van a piacon, amelyek üzemideje 60 év. A francia EPR1600, azaz az európai nyomottvizes reaktor. Az AES 2006 (VVER 1200), amely egy újfajta, orosz fejlesztésű, továbbfejlesztett vízhűtéses, vízmoderátoros reaktor – a Paks II beruházásnál a meglévő reaktorok mellé ilyen típussal felszerelt erőmű kivitelezését tervezik. A harmadik pedig az amerikai AP-1000 Westinghouse, ahol baleset esetén a reaktor emberi beavatkozás nélkül 72 órán keresztül hűti a reaktort és megakadályozza a sugárzás környezetbe jutását. A francia és amerikai típusú blokkok első referenciái az elmúlt években kezdtek el üzemelni Kínában, valamint egy EPR1600 tavaly karácsony környékén Finnországban, 12 év késéssel. Ezzel szemben az orosz VVER1200-nak számos referenciája van, már 2007-ben kettő blokk üzemelt Kínában. |
