Egyelőre sikertelenül küzd a Renault az orosz autógyárainak alkatrészellátásával, az importot nem képes kiváltani, így viszont legfeljebb foghíjas Ladákat tud gyártani, amint kiürülnek a togliatti és a moszkvai raktárai.
Hétfőn a szakma és a közvélemény megrökönyödésére bejelentették, hogy a moszkvai futószalagokat újraindítják, ám szerdán már visszakozniuk kellett, egyszersmind idei terveik átírását, valamint az oroszországi jelenlétük átgondolását is bejelentették.
Legalábbis a szándékot, hiszen egy piacvezető szerepet senki nem adna fel szívesen, és aki a franciák helyét átvenné, az nem piaci árat fizetne – nyilván rubelben – az eszközökért. Már ha azokat nem államosítják addigra, amit a Kreml általánosságban be is lengetett a nem együttműködő külföldi cégekkel szemben.
A Renault helyi eszközei 2,2 milliárd eurós értéken szerepeltek a könyvekben december végén, s döntően olyan tételekből állnak – gyárak, ingatlanok, berendezések –, amelyeket nem lehet csak úgy kivinni az országból. Ezt várhatóan le kell írniuk veszteségként.
A cég tavaly 482 264 ezer autót gyártott Oroszországban, ebből 350 714 Ladát. Teljes piaci részesedése 28,8 százalék, a Ladáé pedig 21 százalék. Az AvtoVAZ tavaly 2,85 milliárd bevétel mellett 247 millió euró üzemi nyereséget szállított. A moszkvai gyárban egyébként Nissanokat, Renault-kat, Daciákat szereltek össze. Azaz kínkeserves döntés előtt áll a cég vezetése. Mindenesetre a Renault árfolyama az invázió kezdete óta 36 százalékot zuhant.
Az autógyártó csoportban 15 százalék erejéig tulajdonos az állam, de „fentről” még nem szóltak, nem akarnak kapkodva dönteni, inkább „monitorozzák a helyzetet”. A kormány nem helyez nyomást a francia cégekre, szabadon dönthetnek oroszországi érdekeltségeik sorsáról – csak a szankciókat tartsák tiszteletben. A francia nemzetgyűlés előtti szerdai videóbeszédében Volodimir Zelenszkij ukrán elnök feltette a képviselőknek a költői kérdést, miszerint a profit vagy az emberéletek számítanak a francia cégvezetők számára?
Azt nem tudni, hogy a szerdán az ukrán vezetők által a Renault és az oroszokhoz lojális többi profitvezérelt francia cég ellen meghirdetett globális bojkottfelhívás mennyire érhet célt. Az AvtoVAZ moszkvai újraindítását mindenesetre ezután fújták vissza.
A röghöz kötöttség hátrányaival küzdenek a Mulliez család birtokban lévő Auchan és Leroy Merlin hipermarketláncok is, amelyek most orosz árukkal kénytelenek feltölteni a nyugati importtermékek eltűnésével üresen hagyott polcokat. Szóvivőjük szerint kínálatuk 95 százaléka helyi gyártású, még a camembert sajt is, amelynek előállításához a Krím annektálása után egy komplett tehenészetet telepítettek ide Normandiából.
Ellenzik ugyan a háborút, de nekik a orosz emberek élelmezése a feladatuk, arra fókuszálnak.
A megyek is, meg nem is attitűdre a TotalEnergies a legjobb példa, mely nyugati riválisaival (Exxon, Shell, BP, Eni) szemben a végsőkig ragaszkodott oroszországi projektjeihez, végül annyit ígért meg, hogy jövőre már nem vesz orosz olajat. Patrick Pouyanné vezérigazgató érvelése szerint lelépésükkel 13 milliárd dollárt ajándékoznának Putyinéknak a semmiért cserébe. Ezt meg nem akarják.
Az orosz piacon csak exportjuk révén jelen lévő francia cégek és szolgáltatók közül sokan önként csatlakoztak a bojkotthoz, nekik a vesztenivalójuk is kisebb volt. Kiszállt a Publicis reklámügynökség, a helyi kiskereskedelmi fiókhálózattal nem rendelkező BNP Paribas a hó végén húzza le a rolót, a luxusipar francia gigászai, (LVMH, Hermes, Chanel) már eltűntek a plázákból, miután az exporttilalmat a 300 eurónál drágább termékekre is kiterjesztette múlt héten az EU. Ennyiért meg csak a gyengébb pezsgő vagy egy kravátli van a kínálatukban.
Franciaország 150 ezer fővel a legnagyobb külföldi foglalkoztatónak számít Oroszországban, ahol Párizs az elsők közt, már a hidegháború idején meghirdette a keleti nyitást. Most abban bíznak, hogy a világ hamar megbocsát az agresszornak, és aki lojális maradt, az jobb elbánásban részesülhet.
