A és a geopolitika elmúlt három évtizedét alakító nyitott piacok rendszere egyre ingatagabbnak tűnik, mivel a világjárvány, a háború és a kereskedelmi viták a gazdasági nacionalizmusnak kedveznek. A világ leggazdagabb - és többnyire a globalizáció híveiként számontartott - embereinek davosi éves találkozóján, a Reuters szerint egyértelműen érezhető volt az aggodalom a deglobalizáció miatt.
A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, Kristalina Georgieva például elárulta, hogy kevésbé tart a világméretű veszélyétől, mint "attól a kockázattól, hogy egy még inkább széttöredezett világ köszönt be, ahol kereskedelmi tömbök és valutablokkok választják el egymástól az eddig integrált világgazdaság egyes részeit".
Herbert Diesst, a Volkswagen vezérigazgatóját szintén a deglobalizáció aggasztja. "Európa és Németország a nyitott piacoktól függ. Mindig is arra törekedtünk, hogy a világ nyitott maradjon" - hangsúlyozta.
Olaf Scholz német kancellár ugyanakkor derűlátóbbnak bizonyult, a multilateralizmus működik, s ez az előfeltétele a jelenleg tapasztalható deglobalizáció megállításának – emelte ki.
Nem mindenkit keserít el azonban a globalizáció vélt megroppanása. "Brazília nincs szinkronban a világ többi részével" - mondta Paulo Guedes brazil gazdasági miniszter. "Mi kimaradtunk a buliból. Volt egy 30 éves globalizációs buli, aminek - rajtunk kívül - mindenki kihasználta az előnyeit, mindenki integrálta az értékláncot. Mi átkozottak voltunk, mert kimaradtunk ebből a dologból. Most pedig áldottak leszünk."
A globális kereskedelem az 1990-es évektől kezdve gyorsult fel, amikor a kormányok regionális megállapodásokat kötöttek, csökkentették a vámokat, majd Kína olcsó áruval árasztotta a piacokat. Mindez együttesen lehetővé tette a just-in-time ellátási hálózatok széles körű bevezetését, ami felgyorsította az áruszállítást és alacsonyan tartotta a költségeket, hozzájárulva a világjárványt megelőző években uralkodó alacsony inflációs környezethez.
Mindez a fejlett gazdaságokban, például az Egyesült Államokban és Európában persze a feldolgozóipari munkahelyek megszűnésével járt, amit Guedes felszólalásában"globális munkaerő-arbitrázs"-ként gúnyolt, amelynek szerinte hamarosan vége szakad.
Még mielőtt a COVID-19 felborította volna ezeket az ellátási hálózatokat, a rendszer már a Donald Trump korábbi amerikai elnök által támogatott gazdasági nacionalizmus miatt is tűz alá került. Az ukrajnai háború pedig még közelebb hozta az összeomlás veszélyét.
A brit hírügynökség által megkérdezett szakértők szerint mindazonáltal a "deglobalizációról" szóló siránkozás ellenére még mindig összeköti a világot a nemzetközi kereskedelem. Ez alól csupán újabban Oroszország képez kivételt, mivel számos szankció és kereskedelmi korlátozás sújtja.
A CPB Holland Gazdaságpolitikai Elemző Iroda globális világkereskedelmi volumenindexe márciusban 0,2 százalékkal csökkent, de a decemberi rekordmagas értéktől még mindig csak 1 százalékkal maradt el. Továbbra is 2,5 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban, és 11 százalékkal a járvány előtti szint felett áll.
Mégis, sokak szerint a közeljövőben a vállalatok a termelés egy részét a célpiacokhoz közelebb helyezhetik, hogy diverzifikálják beszerzési forrásaikat. Diess úgy véli, a globális ellátási lánc zavarait, az önellátás felé való elmozdulást a piacok nyitvatartásával kell mérsékelni, akár még a saját vállalatok rovására is.
Végül a dán Jim Hagemann Snabe, a Siemens és a Maersk cégelnöke vetette fel a legérdekeseb gondolatot. Míg Oroszországból sok vállalat számára viszonylag könnyű volt kivonulni az ukrajnai invázió után, mivel viszonylag kicsi volt a kitettségük - mondta, ám mi lesz Kína esetében, ha az ázzsiai nagyhatalommal is kiéleződnek a feszültségek.
