További 20 évig működhet a szlovén–horvát atomerőmű
A Zágrábtól alig pár kilométerre, a határ szlovén oldalán elhelyezkedő Krško Atomerőmű (NEK) 1983-ban az egykori Jugoszláviában épült. A délszláv állam 1991-es szétesését követően két utódállam, Szlovénia és Horvátország fele-fele arányban részesült a létesítményből.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az egy 696 megawattos, amerikai típusú, Westinghouse blokk üzemeltetését a horvát és a szlovén villamos művek közösen végzi, a megtermelt áramot is fele-fele arányban használják fel. A nukleáris reaktort a kezdetektől fogva 40+20 évre tervezték, a két évtizednyi élettartamnövelést viszont több fejlesztéshez és egy környezetvédelmi engedélyhez kötötték. Az erőmű most megkapta a szükséges engedélyt, ugyanis az elmúlt néhány hónapban sikerült rajta minden szükséges modernizációt és javítást elvégezni.
A 100 millió euróba kerülő munkálatok során az erőműben 4000 ezer alkatrészt cseréltek ki, beleértve a fűtőelemek jelentős részét, de hamarosan elkészül az új nukleáris hulladéktároló is.
A műveletekkel nemcsak a komplexum élettartamát növelték meg, hanem 10 megawattal a reaktor teljesítményét is.
Kulcsfontosságú létesítmény
A délszláv erőmű Szlovénia és Horvátország számára is stratégiai jelentőségű, hiszen az előbbi áramfelhasználásának a 20, míg utóbbinak a 16 százalékát adja. Éppen ezért mindkét állam érdekelt az objektum fejlesztésében. A szlovén kormány viszont annak ellenére, hogy támogatja a bővítést, népszavazáson döntene az ügyben. Ezzel szemben a horvátok többször is megerősítették, hogy amennyiben Szlovénia úgy határoz, Zágráb azonnal kész beszállni a költségek felével. A Jutarnji List horvát lap birtokába jutott információk szerint
Krško második blokkjában egy 1200 megawattos, francia ATMEA–1 típusú reaktor kapna helyet, amelynek a megépítése tíz évet venne igénybe,
ám ha elkészül, legalább hatvan évig el tudná látni energiával Zágrábot és Szlovénia határmenti vidékeit. Az erőmű építése hozzávetőlegesen 5 milliárd euróba kerülne.
Saját atom?
Horvátországban felmerült egy saját erőmű építésének az ötlete is, ennek kapcsán a sajtóban több potenciális helyszínről is írtak. Lehetségesként említik többen között az Isztria megyében található Plomint, ahol néhány éven belül várhatóan bezár az ország utolsó szénerőműve. Ez a helyszín azért is ideális, mert a félszigeten már rendelkezésre áll egy igen komoly elektromos infrastruktúra, ami jelentősen csökkentené az építkezés költségeit.
A másik potenciális helyszín a kelet-horvátországi Erdőd (Erdut) és Almás (Aljmas) térsége. A szóban forgó terület a Duna és a Dráva összefolyásánál található, és földrajzi szempontból a legideálisabb. A két nagy folyónak köszönhetően ugyanis biztosított a kellő vízmennyiség a hűtéshez, és a techtonikai mérések szerint ez a környék földrengésügyi szempontból az egyik legbiztonságosabb az országban. Ide szánták eredetileg a Krškónál megépült reaktort is, de a választás politikai okokból inkább a mai Szlovénia területére esett. Az önálló horvát atomerőmű terve viszont egyelőre forráshiány miatt lekerült a napirendről.
