Mire menne Oroszország a NATO ellen? Röviden: nem sokra

Vajon hinni lehet-e azoknak a (fél)hivatalos véleményeknek, amelyek szerint Oroszország, ha esetleg megnyeri az Ukrajnával vívott háborút, a Nyugat, az EU, a NATO ellen fordul? Az ellenérvek nyomósabbak, mint a mellette szólók.

Érdemes leszögezni: egy NATO–Oroszország-összecsapás – éppen a NATO javára mutatkozó jelentős katonai, ember-, technológiai és gazdasági-politikai előny miatt – gyorsan nukleáris háborúba torkollhatna. Az atomfegyvereket illetően Oroszországnak ez olyan területe, ahol nagyjából paritáson van a NATO-val, mindenekelőtt az USA-val. 

Másodsorban: a NATO bármely tagja elleni támadásra az észak-atlanti szerződés az ötödik cikkely alapján kollektívan reagálna. 

Harmadszor: az ukrajnai háború előtti feszült időszak, majd a háború immár két éve időt adott a NATO-nak a felkészülésre, a keleti, az oroszországi határok menti erő-összpontosításra. 

Negyedszer: a NATO északi szárnya két, méreteiben nem nagy, de igen jól felszerelt és kiképzett hadsereggel erősödött, Finnországgal és Svédországgal. 

Ötödször: a gazdasági háttér. a NATO-tagok GDP-je (bruttó hazai terméke) mintegy tizenötször, katonai kiadásai pedig több mint tizenkétszer nagyobbak Oroszországénál.

Ami az ellenérveket, Oroszország előnyét illeti, itt a legfontosabb az egységes gazdasági-katonai rendszer. Azaz egy ország áll szemben harmincegy másik többé-kevésbé összehangolt katonai rendszereivel, hadseregével, hadiiparával. A sokféleség – legyen szó itt a felszerelésekről, a katonai kultúráról, a nyelvről – nem előny. És a némelykor lassú, a NATO-t is jellemző nyugati döntéshozói rendszer sem feltétlenül győzedelmeskedik a hadsereg – és az Oroszország génjeibe Szergej Karaganov történész szerint beleivódott autoriter vezetés – parancsuralmi rendszere felett. Ám a NATO is hatalmas fegyverkezési, katonai kiadásnövelő programot valósít meg.

A fent említett NATO-gondok kisugárzanak az ukrajnai konfliktusra is. Ukrajna kicsiben ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint a NATO nagyban. Nevezetesen a „nagyvasak”, a fegyverzet, a tüzérség, a páncélosok, a rakétarendszerek és a maradék (megújuló) légierő sokféleségével, a szervizelés, felújítás, karbantartás ebből adódó problémáival. Harmincegy NATO-tag, köztük számos kelet-közép-európai vagy délkelet-európai (balkáni) állam ugyanúgy érintett. Nemcsak a különféle (mérték)rendszerek, hanem a különféle katonai kultúrák, a kommunikáció is gondot okoz.

Csavar, szabvány, csapágyzsír

És itt nem beszélünk olyan apróságokról, mint az egyszerű, hatlapfejű anyacsavarokról, amelyekből minden lövegen, páncéloson akár több ezer darab is lehet – és amelyek, ha amerikai gyártmányról van szó, még a hüvelykes-lábas (inch, foot) mértékrendszerben, ha európairól, akkor a milliméter-méterrendszerben készültek. Másfajta kenőolajsztenderdet használnak az amerikai harckocsimotorokban (az Abramsok, az M1A1-esek gázturbinás változataiban) és mást a brit Challenger–2-esekben, a német Leopardokban, a francia AMD-kben, az olasz B1 Centaurokban. 

Másfajta üzemanyaghoz szokott az Ukrajnában még rendszerben lévő, szovjet gyártmányú Szu–27-es, MiG–29-es, Szu–25-ös és a nyugati, most érkező F–16-osok hajtóműve. A szerszámkészletek is egészen mások a különféle nehézfegyverek tábori javításához használatos műszaki teherautók szerszámos ládáiban. A két legangolszászabb országban, az USA-ban és Nagy-Britanniában valóságos gerillamozgalmak működnek a világszerte használt metrikus rendszer bevezetése ellen.

Még a jövő zenéje, de borítékolhatók a problémák, amikor az ukrán légierő F–16-os pilótái a nyugati, NATO-szövetségesek légi irányítási rendszereivel, esetleg a légi felderítő-tűzvezető-kommunikációs központjaival, az AWACS-okkal fognak párbeszédet folytatni. Még nem tudni pontosan, hogy az ukrán F–16-osokba beépítik-e vagy benne hagyják-e a Link 16 NATO kommunikációs alapprotokollt. Sok ukrán pilóta komoly nyelvi nehézségekkel küszködött, amikor amerikai, nyugati kiképzőikkel, az irányítótoronnyal kellett kommunikálniuk az F–16-osokra való átülést szolgáló gyors felkészítés során.

Ciki: bealvás a NATO-konferencián

Ezt a gondot a gyakorlatból a magyarok mellett más újdonsült NATO-tagok is ismerik. Az immáron negyedszázados NATO-tagság első éveiben bizony sok gond akadt a szovjetunióbeli képzést kapott magyar repülős, páncélos tisztek, HM-vezetők NATO-szaknyelvi átállításakor. És az EDA (European Defence Agency – az EU katonai-hadiipari szervezete), a NATO konferenciáin nem volt ritka az utolsó sorokban bóbiskoló, az előadásokból vajmi keveset értő kelet-közép-európai tisztek, tábornokok látványa.

Ma már felnőtt egy generáció, amely amerikai, nyugati katonai akadémiákon, szaktanfolyamokon tanult, s amely egy Nyugat (Amerika)-centrikus nyelvi-kulturális háttérből, az angol robbanásszerű elterjedéséből profitált. Akik már nem jönnek zavarba, ha azt a kifejezést hallják, hogy „muzzle velocity”. Tudják, hogy a fegyvercsőből kilépő, a torkolatot éppen elhagyó lövedék sebességéről van szó, amit gyakorlatilag valamennyi lövedékfajta (a .22-es vagy metrikus rendszerben az 5,56 milliméteres kézifegyver lövedéktől a 155 milliméteres, 6,1 hüvelykes nehéztüzérségi gránátig) dobozán fel van tüntetve.