Nagy nap: Ursula von der Leyen bemutatja az új uniós költségvetést – igazi rémálomnak ígérkezik

Vakcinabeszerzés sms-ekkel, a Pfizergate nem okozta Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök bukását, a bizalmi szavazáson összezsugorodott többséget őrzött meg. Az aknamezőn azonban tovább kell haladnia, és a többség ezúttal aligha lesz meg, ha a szerdán esedékes hétéves uniós költségvetési terv hasonlít a napvilágot látott tervekre. Az ellenzőkkel úgy kell megbirkóznia, hogy előtte nem sikerült megegyezni a hatalmas vámokat megelőzendő az Egyesült Államokkal, miközben azon is izgulnia – izgulnunk – kell, hogy jövő heti pekingi utazása ne fusson költséges malőrbe. Válaszutakon az Európai Unió, a kormánybotnál Ursula von der Leyen, aki egyre kevésbé engedne oda mást is – de most még szavazatokra szorul.

A 2028-2024-es uniós költségvetési tervezet beterjesztése elé két friss európai vezető cikk címét érdemes idézni előrevetésül a befolyásos uniós nemzetközi médiából:

• Euractiv: Miért van kudarcra ítélve a következő EU-költségvetés
• Politico: A bizottsági lázadás a költségvetési terve felvizezésére kényszeríti Von der Leyent

Ursula von der Leyen batyujában: háború, vámháború, versenyképtelenség

Az alapproblémák: 

• A fizikai háborút finanszírozó, kétfrontos vámháborúba keveredett és energiaellátását saját önszántából megnyirbáló Európai Uniónak amúgy is akut versenyképességi problémái megoldására több és hatékonyabb fejlesztési forrást kellene mozgósítania.
• Sok európai régiónak továbbra is felzárkóztató, az európai gazdáknak életben tartó segítségre volna szüksége, miközben az uniós vezetők elkötelezték magukat, hogy pont a következő költségvetési ciklus elejére, már 2030-ra felvennék a pusztító háborúból még ki se szabadult, minden tagállamnál fejletlenebb Ukrajnát.
• Sok európai tagállam küzd költségvetési problémákkal, köztük nagyok is, miközben a legnagyobb, Németország épp fellazítja saját költségvetését, hogy ne maradjon Európa beteg embere.
• Kevés jel mutat rá, hogy a gigászokkal vívott vámháború az EU javára és nem kárára rendezi át a kereskedelmi feltételeket a világon.

Lesz-e nagyobb az 1200 milliárd eurónál az új EU-költségvetés – elemzők szerint még a mostaninál nagyobb bizalom mellett is aligha van erre esély –, és átrendezik-e a megszellőztetett terveknek megfelelően, ezek a jövő kérdései. Az esélyek felméréséhez könnyebb összeszedni, ki mit ellenez, mint kispekulálni, hogyan néz majd ki az unió következő büdzséje. A vita sokdimenziójú, és csak az egyik vetülete az, hogy erősödő politikai erők igyekeznek megakadályozni Brüsszel hatalomépítését a kormányokkal szemben költségvetési eszközökkel.

Még az Európai Bizottságban is megjelentek a rebellisek

A Politico előzetese szerint az eredeti terveket már eleve fel kellett vizezni, mert magában az Európai Bizottságban ellenzőkre talált, méghozzá a politikai spektrum ellentétes oldalán: 

• a Giorgia Meloni pártjából érkezett, a kohéziós politikáért és reformokért felelős bizottsági alelnök Raffaele Fitto
• és a szociális ügyekért felelős román szociáldemokrata Roxana Minzatu személyében.

Kiengesztelésükre a lap által látott dokumentumban Von der Leyen számos engedményt tett az utolsó pillanatban ahhoz a tervéhez képest, hogy a jelenlegi költségvetés egyharmadát kiadó, 400 milliárd eurós régiófejlesztési alapok elosztásában sokkal nagyobb hatalmat csoportosítson át a kormányokhoz a régióktól. (Nem a balra hajló lap írja, mi tesszük hozzá: egy kormányt sokkal könnyebb Brüsszelből „fogni”, mint egy régiót.) Az engedmények azonban aligha lesznek elegendőek, hogy lecsillapítsák a törvényhozóktól és kormányoktól érkező kritikát – teszi hozzá a lap.

Németország: nem lesz több pénz, franciák: náluk már most sincs elég

A brüsszeli Bruegel kutatóintézet magyar kutatóját, Darvas Zsoltot idézi az Euractiv, aki szerint a Mario Draghi feltárta 800 milliárd eurós uniós beruházási elmaradás befoltozásához az uniónak meg kellene dupláznia a jelenlegi költségvetést, a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 2 százalékára (miközben az USA a GNI 23 százalékát költi szövetségi szinten).

Ez az, ami biztos nem lesz. Németország már közölte, hogy ők nem tesznek többet hozzá, a franciák, olaszok, spanyolok saját költségvetési hiányaik csökkentésén fáradoznak – az előbbieknél emiatt a kormány a bukás felé is jó úton van –, saját régiónkból tudjuk, hogy fájdalmas megszorításokra kényszerül Románia és Szlovákia. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sok kormány ódzkodna még több hatalmat juttatni Brüsszelnek még több elosztható pénz formájában: a bizalom nem verdesi a felhőket.

Megnyesni a mezőgazdasági támogatást? – ehhez Párizsnak lesz egy-két szava

Jelenleg a költségvetés durván egyharmada jut a régióknak (kohézió), egyharmada a gazdáknak (CAP) és a maradék minden egyébre. Az Euractiv úgy értesült, Brüsszel alternatív hárompillérű felosztást javasol, amely a kohéziós és CAP-pénzeket országonként nemzeti és regionális partnerségekbe rendeznék át, a kifizetéseket pedig nemzeti reformokhoz és jogállamisági feltételekhez kötnék. Amint Magyarország egzecíroztatásából ismerjük, ez feltornyozná a bürokraták hatalmát. 

A konstrukciót a 650 milliárdos Covid-kilábalási kölcsönökről mintáznák, amely kikerülte a régiókat és az Európai Parlamentet, az Európai Számvevőszék elnöke, Tony Murphy pedig azt mondta róla az Euractivnak, hogy „úgy adták el, mint hatékony eszközt, de szinte kivétel nélkül minden európai ország azt mondta róla, hogy rosszabb lett”. A németeknek és a nettó befizetőknek mégis tetszik az ötlet, politikai befolyást remélnek tőle.

Emellett bejelentenék a stratégiai beruházásokra az Európai Versenyképességi Alap, illetve a Globális Alap Európáért létrehozását, az utóbbi a migrációt, a bővítést és Ukrajna támogatását finanszírozná többek közt. Csakhogy versenyképességi alapot létrehozni 300 milliárd euró alatt nincsen értelme – nyilatkozta Philipp Lausberg, az Európai Politikai Központ (European Policy Centre, EPC) szenior elemzője, ehhez viszont akkor a CAP-ra, illetve a kohézióra szánt összegeket kellene csökkenteni, ha nem lesz nagyobb a büdzsé.

Franciaország, a mezőgazdasági támogatások legnagyobb haszonélvezője egy ilyen tervet bőszen ellenezne. 

Mit ellenezne Lengyelország, Magyarország és mások az Európai Unióban?

A régiófejlesztés megrövidítését ugyanakkor bizonnyal blokkolná Lengyelország és mindazok, akik a kohéziós alapokból részesülnek.

Aki a kifizetések jogállami feltételekhez kötését és Ukrajna hosszú távú támogatásának bebetonozását vehemensen ellenezné, az a lap szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki „régóta harcban áll a brüsszeli bürokráciával, és mélyen szkeptikus Ukrajna képességét illetően, hogy leküzdje az oroszokat”.

Az Euractiv egyébként nem a levegőbe beszélt, még körbe is kérdezte a tagállamokat, mit támogatnának és mit elleneznének a költségvetéssel kapcsolatban: legyen-e nagyobb a költségvetés, célozzon-e meg újabb jövedelmi forrásokat (mint a karbonadó vagy a közös hitelfelvétel), rendezzék-e külön fazekakba az országoknak az agrár- és a régiós pénzeket, csökkentsék-e ezeket, illetve kényszeríthessenek-e reformokat a tagokra a pénzosztással?

A Mandiner összefoglalója szerint: