Kongatják a vészharangot: nagyot változhat az uniós kifizetések rendszere – nem elkölteni, hanem befektetni szeretnék a pénzt
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságÖsszességében a felzárkóztatási rendszer megújításár van szükség. Raffaele Fitto, a kohéziós politikáért felelős ügyvezető alelnök a Portfoliónak azt mondta, a kohéziós politika akkor maradhat az „európai projekt gerince”, ha a régiók nemcsak végrehajtói, hanem alakítói is lesznek az uniós fejlesztéspolitikának.
Noha az uniós kohéziós politika az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, a legutóbbi értékelések szerint a megvalósítás számos hiányosságot mutat, és egyre több tagállam, illetve régió sürgeti a reformját.
Az Európai Bizottság friss jelentése azt állapította meg, hogy a kohéziós alapok összességében hozzájárultak a gazdasági növekedéshez és a regionális különbségek mérsékléséhez, de a hatás nagymértékben függött az intézményi környezettől, a helyi kormányzás minőségétől és a támogatások célzottságától.
A magyarországi példák is ezt támasztják alá: a támogatások rövid távon növelték a foglalkoztatást és a vállalatok árbevételét, de nem javították a termelékenységet vagy a versenyképességet. A bizottság értékelése szerint az európai régiók közötti különbségek az elmúlt évtizedben sok helyen nem csökkentek, hanem nőttek – ez pedig újra napirendre tette a felzárkóztatás politikájának jövőjét.
Ebben a feszült helyzetben nyitotta meg az idei Európai Régiók és Városok Hetét Brüsszelben Raffaele Fitto, az Európai Bizottság kohéziós politikáért felelős ügyvezető alelnöke, valamint Tüttő Kata, a Régiók Bizottságának elnöke. Mindketten arról beszéltek, hogy az unió területi politikáját sürgősen meg kell erősíteni, mert az új gazdasági, demográfiai és geopolitikai kihívások veszélyeztetik annak alapvető célját: a régiók közötti különbségek csökkentését.
Fitto azt mondta, a bizottság három fő témakör köré szervezte az idei kohéziós hetet: a növekedés, a területi egyensúly és a jövőbe mutató közös tervezés köré. Szerinte a legfontosabb feladat most az, hogy a tagállamok és a régiók képesek legyenek a meglévő forrásokkal kézzelfogható eredményeket elérni, mert ez bizonyítja majd a politika létjogosultságát a következő költségvetési ciklusban is.
Fitto emlékeztetett, hogy
a kohéziós alapok öt új prioritás köré rendeződtek: a versenyképesség, a digitális és zöldátállás, a vízgazdálkodás, a védelmi ipar és a megfizethető lakhatás megerősítése köré.
Mint mondta: „A mostani felülvizsgálat nemcsak értékelés, hanem lehetőség arra, hogy megmutassuk, tudjuk hatékonyan költeni a forrásokat, és képesek vagyunk növekedést teremteni még a jelenlegi ciklusban is.”
Eltérően teljesítenek a régiók
Emlékeztetett arra, hogy az Európai Bizottság legfrissebb jelentései szerint miközben nemzeti szinten a kohéziós alapok továbbra is hozzájárulnak a tagállamok közötti kiegyenlítődéshez, regionális szinten már feltűnő egyenlőtlenségek mutatkoznak. Az uniós régiók egyharmada ma „fejlődési veszélyzónában” van – mondta –, ezért a javasolt új, többéves pénzügyi keret egyik fő célja az, hogy a források elosztása jobban tükrözze a valós területi különbségeket.
Fitto elmondta, hogy a bizottság javaslata szerint 218 milliárd eurót különítenének el a kevésbé fejlett régiók számára, és a szabályozásban külön hangsúlyosan szerepelne a területi egyensúly és a regionális kategóriák rendszere. Az új kohéziós modell három szinten – nemzeti, regionális és uniós – biztosítaná a többszintű kormányzás integrált megközelítését. Kiemelte, hogy a cél nem a bürokrácia növelése, hanem éppen ellenkezőleg: a folyamatok egyszerűsítése és a rugalmasság növelése. Fitto szerint
meg kell találni az egyensúlyt a regionális önállóság és a pénzügyi ellenőrzés között,
hiszen az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a túlzott adminisztráció gyakran éppen a hatékony forrásfelhasználást gátolja.
