Európa vesztésre áll a vámháborúban, Ursula von der Leyennek csak leszállópályát hagytak

A vámháborúként emlegetett gigászi globális helyezkedés friss híre, hogy kilőtt a kínai export, miközben nem csak képletesen, szabályosan is kivégzi az európai autóipart a távol-keleti óriás. Hogy Donald Trump mit talált ki, tudjuk, Kína hogy halad, látjuk, Ursula von der Leyen pedig napokkal ezelőtt úszta meg az Európai Parlamentben a bizalmatlansági szavazást, amelyet jobbról-balról jelentős részben azért kezdeményeztek, mert kudarcosnak látják az Európai Bizottság elnökének kereskedelmi politikáját. Vagyis minden mehet tovább, de hogy áll és hová tart Európa, ha a számokat kérdezzük?

Az árukereskedelmi számok válaszai röviden:

• Hszi Csin-ping Kínája tovább nyomul,
• az Egyesült Államok a jó irányba korrigált, de Donald Trump elnök gazdaságpolitikai váltása időt vesz igénybe,
• Európa biztosan és büszkén hanyatlik, Oroszország szankciókkal megbombázva sem, miközben az EU-t az olcsó energiáról leszakító háború a brüsszeli vezetők szándékának megfelelően – folyik tovább.

Lássuk az árukereskedelmet, előre bocsátva, hogy aki drukkol Németországnak – a régiónkban illik, mert erősen függnek tőle a gazdaságok –, annak most jó idegekre van szüksége. És azt is: a vámháború okozta bizonytalanságokról még jó ideig fogunk hallani, különösen a megroggyant Európában – nem a közepén vagyunk, ez még mindig csak az eleje.

A vámháború és Kína: nem igazán fogott rajtuk, persze még mindig az elején vagyunk

Ami a havi áru-külkereskedelmi számokat illeti, a hétfői közléssel augusztusról Kína egy hónappal az amerikaiak és az Európai Unió elé vágott.

Ha az augusztusi kínai külkereskedelmi többlet, 90,5 milliárd dollár, nem is érte el az elemzői várakozást, a kínai export kirobbanó formában van – ennyit a vámháborúról rövid távon. Kicsit visszatekerve: januárban jött Donald Trump, az új amerikai elnök, a vámháborúra készülődve az év elején gyorsan még bevásárolt a világ, ami a kínai és az európai exportot is akkor megdobta egy-két hónapra, azóta ingadozást látunk. 

– idézte a Bloomberg Michelle Lamet, a Societe Generale SA Kína-specialista közgazdászát.

Nyissuk még tágabbra a visszatekintést. Azért érdemes felfigyelni a lenti grafikon egyértelmű emelkedő trendjére a dollármilliárdokban mért kínai havi külkereskedelmi többletet illetően, mert mások esetében ez nem így van. Tíz éve 50 milliárd dollár körül, és inkább alatta ingadozott a havi kínai többlet, az európai energiaválságot követően azonban már a százmilliárdos tartományba helyeződött át.

Európa: ez az évtized eddig nem bizonyult frenetikus sikernek

Ami az Európai Uniót illeti, az ellenkezője történt.

Ne csak a méretek különbségére figyeljünk fel, ha a lenti, eurómilliárdokban számolt grafikonra nézünk, hanem a trendre. Az unió havi kereskedelmi többlete a 15 milliárd euró (17,4 milliárd dollár), ami nem csak a kínainak töredéke, de a 2010-es évek 20 milliárd fölé oszcilláló többleteihez képest is jól látható áthelyeződést jelent alacsonyabb szintre.

Még világosabban kirajzolódik az európai probléma, ha megmutatjuk a legnagyobb uniós gazdaság, Németország évtizedes lefutását is, ami szó szerint lefelé futás, és lesújtó hatást gyakorol az egész európai iparra, különösen a németekkel erősen integrált Közép-Európában.

Egyesült Államok: messze még a vámháború vége

Ami az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegét illeti (dollármilliárdokban számolva), látható, hogy a demokrata elnök Joe Biden adminisztrációja idején történt megbillenést Donald Trump időnként drasztikus epizódokkal fűszerezett vámháborúja is legfeljebb ha kompenzálta. A deficit mértékében egyelőre nem tudtak visszakerülni Trump első elnöki ciklusának alacsonyabb szintjeire. Miközben, mint láttuk, Kína nyomul a világpiacon.

Ehhez több fontos megjegyzés kívánkozik:

1. Trump „tegyük Amerikát újra naggyá” politikája (MAGA) eleve nem néhány hónapos korrekciót jelent, az amerikai ipar átrendeződése nem mehet ennyi idő alatt végbe, ha kedvezőbbek lettek is a vámfeltételek. Többek közt Európával szemben, ahonnan az Ursula von der Leyennel kötött megállapodás szerint Trump hatalmas beruházásokra, energia- és fegyvervásárlásokra számít.

2. Az utóbbi Európa számára külkereskedelmi szempontból pont hogy nem a javuló külkereskedelmi mérleg záloga, sőt. A brüsszeli és a berlini mesterterv ugyanakkor arra épít, hogy hatalmas hadiipari beruházásokkal és Ukrajna integrálásával kell fellendíteni az EU versenyképességét. Ez eleve kérdéses, ráadásul politikai értelemben csak akkor működik, ha leszakítva tartják Oroszországot az európai gazdaságról. Ami továbbra is drága energiát, azaz fennmaradó versenyképességi hátrányt jelent Kínával és az Egyesült Államokkal szemben is – halálbiztosan.

3. Ráadásul a globális kereskedelmi háborúnak még csak ez elején vagyunk. Egyes szektorokban a kínai verseny máris fojtogatja ez európai gyártókat – például a kulcsfontosságú autóiparban –, és bárhonnan szorulna is ki kínai áru, az többek közt Európában fog helyet keresni magának. Akkor pedig a brüsszeli hadilogika alapján könnyen vámháborúba keveredhetünk az oroszokkal összetartó Kínával is, miközben az európai áru nem talál magának olyan könnyen másik piacot, mint a kínai.  

4. A hadiiparra építeni a technológiai lemaradás behozását Európában minimum kétségeket vet fel. Márpedig technológiában egyre nyilvánvalóbb a visszamaradás – lásd az európai versenyképességi guru, Mario Draghi értékelését az elmúlt egy évről –, és azt is tudni érdemes, hogy ha árukereskedelemben az amerikaiaknak nagy hiányuk is van, ezt kompenzálja a technológiai vállalataik globális szerepe. Amit a kínaiak már megtanultak lemásolni, az európaiak azonban mind ez idáig nem tudták. Ha a remény a lőszergyártás és az ukrán dróntechnológia, nem jól állunk.

Oroszország fizikai háborúban és vámháborúban egyszerre: nem tűnnek vesztesnek

Ha már végigtekintettük a legnagyobb globális szereplőket a vámháborúban, vessünk egy utolsó pillantást a Kínával kart karba öltve haladó, Ukrajnában háborúzó Oroszországra is, amelyre lassan nehéz számon tartani, hányadik szankciós csomagot sózzák rá Brüsszelből.

Látható, a dollármilliárdokban mért orosz havi külkereskedelmi többlet – amelyet jobban befolyásol az olaj ára, mint a szankciók –, 

• elmarad az évtized kiugró szintjeitől, 
• de magasabb a tíz évvel ezelőttinél (miközben Európában fordítva), 
• az értéke pedig gyakorlatilag szinte ugyanott van, mint az EU-é, amelyhez képest Oroszországot törpegazdaságként emlegetik. 

A 19. brüsszeli szankciós csomag előtt így áll a vámháború.