Nem borította meg a mozikat: az új Avatar önmagát és az egész franchise-t is felperzseli – elkeserítően kevesek voltak kíváncsiak Cameron új űreposzára
Afelől semmi kétség nem volt, hogy az Avatar: Tűz és hamu nyitó hétvégéjén el fogja foglalni az első helyet a bevételi lista legtetején, az viszont nagy kérdés volt, hogy csak csendes győzelmet fog aratni, vagy teljesen leuralja a mozikat. Nem meglepő módon az előbbi történt, ugyanis az Avatar-filmsorozat ugyanarra a sorsra jutott, mint előtte a Star Wars- és Marvel-filmek: kifulladt, és elkezdtek megmutatkozni az érdektelenség jelei – ezt pedig a franchise atyja, James Cameron is érzi, na meg a bevételeken is látszik.
Jól lemaradt elődeihez képest az Avatar: Tűz és hamu
Az első Avatar nem lett mindenki kedvenc sci-fije, azt viszont senki nem veheti el tőle, hogy megjelenésekor (2009-ben) és még ma is kivételesnek számít a látványvilága, a második rész pedig képes volt emelni a tétet. James Cameron az Avatar: A víz útjában érezhetően elkezdett felépíteni egy nagyobb konfliktust, mely nemcsak az emberek és a na’vik harcáról szól, hanem az egész bolygó, Pandora sorsáról. Ezt a nagy háborút hivatott megkezdeni a harmadik rész, de érezhetően megcsappant a kreativitás, s bár a technikai újítás nem maradt el, de bőven hagyott kívánnivalót maga után.
A kifulladás leginkább a mozikasszáknál érződik: bár az Avatar: Tűz és hamu elsőként végzett a hétvégi bevételi listán, mégsem volt képes megugrani elődei sikerét:
- Észak-Amerikában 88 millió dollárt (29 milliárd forint) termelt,
- a nemzetközi mozikban pedig 257 millió dollárt (84,9 milliárd forint),
- így összesen globálisan 345 millió dollárral (114 milliárd forint) zárta a nyitó hétvégét.
Viszonyításképpen: az első Avatar 2009-ben Észak-Amerikában 77 millió dollárral indított, ami ma megközelítőleg 118 millió dollárnak felel meg; a második rész pedig 2022-ben 134 millió dollárt termelt a nyitó hétvégén az amerikai mozikban, ami pedig ma nagyjából 157 millió dollárnak felel meg. Tehát kijelenthető, hogy a harmadik Avatar-film elég nagyot botlott, ennek pedig több oka is van.
Az Avatar: Tűz és hamu globális bevétele megközelíti a több mint 400 millió dolláros forgatási költségeket, de ismerve, hogy általában e mellé még egy hasonló számú marketingköltség is társul, kérdéses, hogy a harmadik felvonás ki tud-e jönni majd nullára.
Miért hanyatlik az Avatar-franchise?
James Cameron nagyot álmodott Pandora világával, a megvalósítás azonban kissé döcögősre sikerült. Az első részt még sikerült a tervek szerint leforgatni, a másodikkal és a harmadikkal viszont már akadtak gondok. Nem véletlen, hogy 13 év telt az első és második rész között:
- ez részben azért történt, mert Cameron attól tartott, hogy a gyerekszínészek gyorsan megnőnek, és átesnek a kamaszkor változásain, ezért egyszerre forgatta le a második és harmadik részt;
- részben pedig azért, mert a forgatás alatt dolgozták azt a HFT-technológiát (HFR = high frame rate, magas képkocka szám), amit láthatunk a filmben.
Az ok első fele még úgy-ahogy érthető – bár egy ennyire CGI-on alapuló filmnél igazából nem kellene emiatt ennyit aggódni –, a második fele viszont már kissé aggályosabb.
Cameron és az írók kreativitása érezhetően alacsonyabb fordulatszámra váltott a harmadik részre, ezt pedig a rendező a technológiával szerette volna ellensúlyozni. Egy olyan technológiával, ami elsősorban a videójátékok terén kerül elő, nem pedig a filmes szakmában, ahol hosszú évtizedek óta a 24 képkocka/másodperc (fps) volt a bevett szokás, és a szem számára is ez a természetes.
Cameron azonban már az első Avatar tapasztalatai után úgy vélte, hogy a gyors kameramozgások, az akciójelenetek és különösen a 3D-s vetítés esetében a 24 fps elmosódást és vizuális fáradást okoz.
Itt meg kell jegyezni, hogy ez valószínűleg csak az ő szemét zavarta, mert erre azóta sem érkezett olyan tömeges panasz, hogy indokolja a HFR-t, azaz a 48 fps-t. Fontos döntés volt ugyanakkor, hogy Cameron nem végig 48 fps-ben gondolkodott: az Avatar 2.-ben és 3.-ban váltakozó képkockaszámot alkalmazott, így a párbeszédes, „klasszikus” filmes jelenetek maradtak 24 fps-en, míg az akció- és látványcentrikus szekvenciák 48 fps-szel futnak.
Legalábbis a második részben, a harmadikban viszont már a legtöbb párbeszéd is megkapta a HFR-t. Érdekes, hogy
Cameron korábban pont azt nyilatkozta, hogy „el akarja kerülni a szappanopera-effektust” a felgyorsított párbeszédekkel, de látva az Avatar: Tűz és hamut ez nem igazán jött össze.
Tehát A víz útjában látott kreatív előrehaladást és világépítést szinte teljesen felváltotta a technológiai erőfitogtatás, ami mellesleg egyáltalán nem állt jól a filmnek. A magyar vetítők ugyanis nemigen bírták a folyamatos HFR-t, annyira nem, hogy több helyen az fps-váltásnál akadozott a film, ezt pedig sajnos nem lehet elnézni egy ilyen méretű alkotásnál. Ahogy azt sem, hogy a harmadik rész nagy részében valójában az első és második részt ismétli, helyenként jóformán szó szerint. Sajnos sem a léghajókon közlekedő kereskedő na’vik, sem pedig a hegyekben lakó tűz na’vik kultúrája nem lett kibontva, pedig az utóbbi népcsoport a film egyik középpontja volt.
Az elnyújtott forgatások, a megkérdőjelezhető technológia és a kreativitás érezhető háttérbe szorulása gyönyörűen kiadja azt a triót, amely az egész franchise leáldozását is jelentheti. Az Avatarnak nem az a problémája, hogy ne lenne benne potenciál, pont ellenkezőleg, az Avatar: Frontiers of Pandora játék is megmutatta, hogy mennyi lehetőség rejlik ebben a világban.
A probléma az – és ezt a bevételek is jól jelzik –, hogy a nézőknek valószínűleg már nem elég egy ismétlődő látványfilm, hanem kivételesen vannak franchise-ok, amelyektől várnak is valamit. A víz útja megkapta az esélyt a nézőktől, de úgy tűnik, hogy a Tűz és hamu előzetesei már nem tudtak mindenkit meggyőzni a visszatérésről.
