Az elmúlt hónapban a befektetések között mindenképpen ismét a részvényeket érdemes kiemelni. Újdonságnak számíthat azonban, hogy ezúttal a magyar tőzsdén (és néhány fejlődőnek minősített piacon) befektetők jártak sokkal jobban nyugat-aurópai vagy tengerentúli társaiknál. Az itthoni nyereségeket persze jórészt a választások számlájára írják, ami azonban - mint táblázatunkból is kikövetkeztethető - csak részben igaz.

Tény, hogy az első fordulót követően a budapesti tőzsdeindex, a BUX piacnyitásban elért 360 pontos emelkedése azt az optimizmust jelezhette, amit egyrészt a MIÉP-től történő megszabadulás, másrészt az MSZP-SZDSZ koalíció esetleges visszatérése okozott. Minden befektető számára ismert, hogy az előző ciklus mely intézkedései (hatósági gáz- és gyógyszerárak, privatizációs bizonytalanságok, árfolyamnyereség megadóztatása) adhattak okot erre az örömre. A polgári koalíciót ilyen szempontból ért legnagyobb bírálat azonban az lehetett, hogy az - időnként hirtelen megtett - állami beavatkozások jelentős elbizonytalanodást okozhattak. A kormányváltás tehát egyértelműen a kiszámíthatóság visszatérését (is) ígérte a befektetőknek.

A kormánykockázat csökkenése önmagában is árnövelő tényező, ami azonban már a második forduló idejére be is épült az árfolyamokba. Egyértelmű "választási nyertesnek" tekinthető az Antenna Hungária (AH). Ez a részvény azonban - elsősorban szintén a kormányzat sajátos privatizációs hozzáállása miatt - igencsak alulárazott volt, ami a mélyponttól bekövetkezett 50 százalék körüli drágulás mértékét más dimenzióba helyezi. A jövőben természetesen a további áremelkedéshez sem az AH, sem pedig a választások nyertesének számító többi papír (Mol, Prímagáz, áramszolgáltatók) esetében nem lehet elég a puszta spekuláció. Amennyiben tehát a cégekkel kapcsolatban konkrét kedvező fejleményekre nem kerül sor, az az árfolyamok folyamatos eróziójához vezethet.

Ezeknél a papíroknál éppúgy, mint a gyógyszercégeknél (Egis, Richter) vagy akár az OTP Banknál. Éppen az utóbbi mutatja ékesen, hogy nem csak az állami intézkedéssel korábban sújtott cégeknél (a legnagyobb magyar bank a mögöttünk hagyott ciklusban inkább a nyertesek, semmint a vesztesek közé tartozott) reagálhat az árfolyam a gazdasági környezet várt javulására. A börzéken igen fontos a hangulat. Az optimizmus pedig mintegy mellékesen hátára veszi a keresettebb részvényeket (blue chip) is.

A számok is azt mutatják egyébként, hogy a második forduló eredménye már kevésbé befolyásolta az árfolyamokat, és ismét teret nyertek a nem túl kedvező külpiaci hatások. Az elemzők többsége úgy véli, hogy a magyar tőzsdén a közeljövőben már nem várható jelentősebb árfolyam-emelkedés. Az év elejéhez képest bekövetkezett 25 százalék körüli indexnövekedés ugyanis olyan jelentős mértékű, amely szinte lehetetlenné teszi a további szárnyalást. Az okfejtés ellen sokan azzal érvelnek, hogy látott már ez a piac nagyobb nekibuzdulást is. Az általános vélekedés azonban az, hogy azok az idők nem jöhetnek újra el.

Az egész folyamat értékelése szempontjából egyébként érdemes áttekinteni, hogy a közelmúltban mely papírok mutattak fel kiemelkedően magas árfolyam-emelkedést. Ebben a sorban pedig a Molt is jócskán megelőzi az Inter-Európa Bank (itt esetleg a régebben itt elnökként tevékenykedő Medgyessy Péter miniszterelnöki székbe kerülése adhat némi, de közel sem teljes, magyarázatot), a Pick és a Danubius. Előkelő helyen szerepel a NABI, sőt az Econet is, és csak ezeket követi a Démász.

Azt, hogy minden nyereséget nem lehet a hazai választások számlájára írni, jól mutatja az is, hogy miközben a nyugati piacok "betegeskedtek", a magyar mellett szépen tudott emelkedni például a cseh és az orosz index is. Kérdés azonban, hogy a fejlett piacokon mostanában kialakult depresszió esetleg ezt a térséget és "megfertőzi", vagy éppen annak további preferálásához vezet. Utóbbira, bármennyire is szeretnénk hinni benne, viszonlyag csekélynek látszik az esély.

Annak ellenére, hogy a folyamatra minden bizonnyal hat az európai uniós bővítés lehetősége. A lengyelországi fejlemények azonban azt mutatják, hogy ez nem automatizmus.

Amennyiben viszont - mint azt reméljük - most néhány esélyes ország a fejlődőből a felzárkózó kategóriába kerülhet át, még erősebben hatnak a fejlett régióbeli trendek. (BVJ)

Munkatársunktól