Többforrású európai gázellátás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság Az évtized végéig az Európai Unió (EU) földgázfogyasztása 410 millió tonnára, a tagjelölt országoké 80 millió tonnára duzzadhat, kőolaj-egyenértékben számolva. Ez mintegy 25, illetve 40 százalékos emelkedés, amit egyre kevésbé lehet a helyi, mindenekelőtt az északi-tengeri lelőhelyekről fedezni. (Magyarország például az éves szükségletének már most is több mint 60 százalékát importálja.) Szerencsére földgázból jóval nagyobb és még növekvő tartalékok vannak a világon, amelyek részben a bővülő vezetékhálózaton, részben cseppfolyósítva, speciális tartályhajókon biztonsággal eljuttathatók az európai piacokra.
Az európai gázimportban meghatározó szerepet játszó Oroszország is jelentős új tartalékok feltárásával bővítheti az exportalapját, belső szükségletét részben Közép-Ázsia erősödő kínálatából fedezve. Ezt jelzi az a Reuters-hír, miszerint a helyi óriás cég, a Gazprom hamarosan megkezdi a jamal-félszigeti nagy lelőhelyei feltárását, ahol 2010-től már évi 100 milliárd köbméter földgáz kitermelését tervezi. (A nagyszabású fejlesztési programhoz még meg kell szerezni a cég 38,37 százalékát ellenőrző orosz kormány jóváhagyását is, amely a harmadik negyedévben várható.)
A világ legnagyobb gáztársasága több mint tíz mező fúrására kapott engedélyt a szóban forgó északnyugat-szibériai, a Kara-tengerbe benyúló régióban. Ám egyelőre csak két lelőhelyre, a Haraszavej és a Bovanenkovszkoje mezőkre összpontosítja a beruházásait, amelyek földgáztartaléka bizonyítottan eléri a több ezer milliárd köbmétert. Az előbbi mezőről várhatóan maximálisan évi 30 milliárd, az utóbbiról pedig 115 milliárd köbméter termelhető majd ki. A Gazprom birtokolja a világ ismert földgáztartalékainak egynegyedét, és a jelenlegi világtermelésből is nagyjából hasonló arányban részesedik. Évente 130 milliárd köbméter földgázt exportál európai országokba, ez a térség összimportjának körülbelül egyharmadát teszi ki. A három legnagyobb működő lelőhelye a Jamal-félszigettől délkeletre, a Jamali Nyenyecföldön terül el. Itt található a tavaly októberben kitermelésbe fogott Zapoljarnoje mező is, amely 2005-től már mintegy 100 milliárd köbméter földgázt adhat évente.
A Szovjetunió 1991. évi megszűnése óta elsőként és a hagyományos termelő régióban valószínűleg utolsóként nyitott új gázlelőhelytől azt remélik, hogy már az idén stabilizálja a Gazprom termelését. Ez utóbbi ugyanis az elmúlt négy évben folyamatosan csökkent, a több évtizede üzemelő mezők készleteinek apadásával. Ám a Zapoljarnoje erősödő kínálatának köszönhetően a tavalyi 513 után az idén már várhatóan 515-520 milliárd köbméteres lesz a társaság termelése, majd a jövő évtől kezdve 530 milliárd köbméter körüli szinten szilárdulhat meg.
Oroszország mellett már most sem elhanyagolható Észak-Afrika, elsősorban Algéria súlya Európa (mindenekelőtt Olasz-, Spanyolország és Portugália) szükségleteinek fedezésében. Az új vezetékek, valamint a - hajón való szállítást megengedő - cseppfolyósítási technológia elterjedése révén a nevezett régió európai relációjú exportkapacitása gyorsan bővül, és az évtized közepéig elérheti a 110 milliárd köbmétert. Végül, de nem utolsósorban a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok (főleg a világ harmadik legnagyobb feltáratlan gázvagyonával rendelkező Türkmenisztán) is a jövőben növekvő szerepet játszhatnak Európa ellátásában, az új tranzitvezetékek megépüléséig mindenekelőtt közvetve, Oroszország exportalapját kiegészítve. Ez utóbbi 2005-ig várhatóan évi 43-56 milliárd köbméter földgázt vásárol a régióból, és ez a menynyiség megkétszereződhet az évtized közepéig.
VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS
