Felgyorsuló privatizáció?

Immár a találgatások szintjén sem számolnak be arról az állami szervek - a pénzügyi tárca (PM) és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. -, hogy hány fordulós lesz, s mikorra zárulhat le a még állami kézben lévő bankok privatizá-

ciója. Az ÁPV Rt. korábbi tervei szerint a Konzumbank és a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) magánosítási folyamatát még 2002-ben megkezdték volna, míg a Postabank esetében megvárják a tavalyi mérleg elfogadását (erre várhatóan a hitelintézet április 30-i rendes közgyűlésén kerülhet sor).

Ehhez képest - mint lapunkban korábban beszámoltunk róla - a privatizációs tanácsadóként felkért Concorde csak pár hete továbbította javaslatait az ÁPV Rt.-nek. A tanácsadó az állami jelzálogbank esetében elsődlegesen a tőzsdei bevezetést szorgalmazza, korábbi hírek szerint viszont bizonyos állami részvényhányad megtartása mellett. A magánosításra való felkészülésként is lehet értékelni, hogy az elmúlt hónapokban az FHB megnövelte sajátrészvény-hányadát.

A Concorde - többek közt svájci mintára - ugyanakkor bizonyos FHB-részvényhányadot a társaság partnerbankjai és vélhetően biztosítói számára juttatna (az arányok nem ismeretesek). A partnerek egy része a sajtónak az előző hónapokban név nélkül tett nyilatkozataiban érzékeltette is: egyfajta "kisemmizésként", a költségekkel felépített üzleti kapcsolatból való visszavonulásként élné meg, ha mellőznék őket az új tulajdonosok között.

Nem keltett meglepetést, hogy a magánosítási tanácsadó a Postabank esetében viszont nem "OTP-mintájú", szórt tulajdonosi szerkezetet, hanem szakmai befektető bevonását javasolta. A vételárat növelheti, hogy az államnak nyilvánvalóan garanciát kell vállalnia a társaság egyes ügyleteire (akár a még futó perekre, akár a még ismeretlen, bedőlt tranzakciókra), illetve az is, hogy a Postabank az egyik utolsó jelentős, kiterjedt lakossági ügyfélkörrel bíró állami bank a régióban.

További árnövelő tényező, hogy a Postabank 2002 decemberében tízéves értékesítési megállapodást kötött mai fő tulajdonosával, a Magyar Postával (amely ennek fejében esetleg bizonyos tulajdonhányadhoz ragaszkodhat is majd az új bankban). A bank ígérete szerint már az idei első fél évben száz postahivatalban kezdik meg személyi hiteleik értékesítését, és sokat várnak a takarékszámlák lakossági betéteinek felfutásától is.

Csábítóvá teheti a Postabankot az is, hogy a mindenkori kormányzat - akár a diákhitelezés megkezdésekor biztosított kezdeti monopolhelyzettel, akár tavaly év végén a mikrohitelprogram egyéves, egymilliárd forintos finanszírozásának átengedésével - az utóbbi időben folyamatosan segíti a pénzintézetet, amely így új és új üzleti pozíciókhoz jut. S végül felverheti az árat, hogy viszonylag sok az érdeklődő a bank iránt: hírek szerint vevőként az OTP, az amerikai General Electric, a belga KBC, az olasz Unicredito, a német HVB-csoport és az osztrák Erste is csatasorba áll.

A Postabank árát csökkentheti viszont informatikai rendszerének kiépítetlensége, nehézkes költségstruktúrája, illetve az, hogy a társaság tavaly 1,77 milliárd forint veszteséggel zárt. Utóbbi miatt saját tőkéje 36,5 milliárd forintra esett vissza a 2001. végi 38,4 milliárdról. A tőke az idén csak optimális esetben nem csökken tovább, hiszen maga a bankvezetés is csak nullszaldó körüli eredményben reménykedik ez évre.

Tavaly őszi hírek szerint az állami oldal mintegy 60 milliárd forintos vételárat remélt az akkor együttesen 51-52 milliárdos saját tőkéjű három bankért. Az arányok mostanra is csak kevéssé változtak, hiszen a Postabank rossz szereplését ellensúlyozta az FHB és a Konzumbank jobb teljesítménye. Szakértők szerint viszont aligha kérdéses: a vételárnál a meglévő tőkeösszeg csak az egyik jellemzőként jöhet majd szóba.