Nehezen összehasonlítható hozamok
A nyugdíjpénztárak teljesítménye összehasonlításához meg kell nézni a vagyonkezelő működésének eredményességét, illetve a befektetési politika sikerességét. Az előbbit a pénztár által választott referenciaindexhez viszonyított hozam mutatja a legjobban. Ha a pénztár referenciaindexe hosszú időn keresztül elmarad a többi nyugdíjkassza hasonló mutatójától, lehet, hogy nem a legsikeresebb befektetési politikát követi a vezetés. (Referenciahozamot viszont nem a hivatalosan közölt nettó hozamhoz, hanem a bruttó hozamhoz érdemes hasonlítani, amit úgy kapunk meg, hogy a nettó hozamhoz hozzáadjuk a vagyonkezelési és letétkezelési költségeket. Ezek a legtöbb pénztárnál 1-1,5 százalékot tesznek ki.) A költségekre azért is érdemes odafigyelni, mert a pénztárak hozamai hosszabb távot vizsgálva jóval kiegyenlítettebb képet mutatnak, ebben az esetben viszont már nagyobb jelentősége van a költségekben megjelenő különbségnek - mondta lapunknak Tóth Szilárd, a Credit Suisse Life & Pensions igazgatója.
Megnehezíti a hozamok és a referenciaindexek (benchmarkok) összehasonlítását, hogy a benchmarkok kiszámítása terén meglehetősen nagy káosz uralkodik Magyarországon. A nemzetközileg helyes módszer a különböző részindexeket - MAX, RMAX, BUX, MSCI World stb. - olyan arányban veszi figyelembe, amekkora súlyt az általuk reprezentált kötvények, illetve részvények a pénztár portfólióján belül képviselnek. Vannak azonban nyugdíjpénztárak, amelyek egyszerűen számtani átlagot számolnak a referenciaindexet alkotó részvény-, illetve kötvényindexekből - függetlenül attól, hogy az általuk képviselt értékpapír mekkora részarányt képvisel a portfólióban -, sőt olyan esettel is találkoztam, ahol a benchmarkot úgy számolták ki, hogy az 50 százalékban az inflációs rátát, 50 százalékban a MAX indexet tartalmazta - figyelmeztet Csordás Ferenc aktuárius. Nem árt tehát pénztárválasztás előtt erről is kifaggatni az üzletkötőt.
A legtöbb számítási bonyodalom természetesen a különböző nyugdíjkasszák hozamának kiszámításához kapcsolódik. A nyugdíjpénztárakról szóló kormányrendelet szerint a kasszáknak hozamukat a pénztár által kezelt szavatolótőkével súlyozva kell kiszámítani. Ez a megoldás viszont - különösen a pénztárak egyesülése esetén - nem pontosan tükrözi a vagyonkezelő teljesítményét. 2002 utolsó negyedévében a hozamok kiugróan jók voltak a korábbi hét negyedévhez képest, tehát a taglétszám-növekedés vagy egyesülés erősen felfelé húzhatta a hozamokat.
A vagyonkezelőknek a tőkepiaci törvény szerinti hozamszámítást kell alkalmazniuk, amely a vagyonnövekedést kiküszöbölve a napi eszközértékelésre alapozva számítja ki az éves hozamot. Ez a módszer a legalkalmasabb arra, hogy összehasonlítsuk a nyugdíjpénztár hozamát más befektetésekével, például az életbiztosításéval. A különböző korosztályokhoz tartozó, eltérő jövedelmű és kockázatviselési képességű pénztártagoknak azonban különböző portfólió felel meg. Fiatalabbaknak és magasabb keresetűeknek érdemesebb a jelenleg feltűnően gyengébben teljesítő, de 10-15 év átlagában magasabb hozamot elérő, nagyobb magyar és külföldi részvényhányadot tartó nyugdíjpénztárak közül választania, vagy az egyes pénztárak által felkínált portfóliók közül a kockázatosabb mellé letennie a voksát. Megkönnyíti a választást, ha nem egy év, hanem az elérhető leghosszabb időszak hozamát veszi figyelembe a pénztártag. Így nemcsak a többi nyugdíjpénztárral és befektetési formával, hanem az átlagbér, átlagnyugdíj és az infláció alakulásával is összehasonlíthatja az eredményt. (TK)
