Lendületet kaphat a lengyelországi acélgyártás

Jelentős átalakuláson megy át a lengyel acélipar, amint a brit-in-diai LNM Holdings megkapja a helyi szakszervezetek és a versenyhatóságok hozzájárulását is a Polskie Huty Stali (PHS) megvásárlásához. Az egymilliárd dolláros ügylettel a lengyel acéltermelés 70 százalékát adó, 16 ezer fős cégét kapja meg. Igaz, szerzeménye viszi magával azt a mintegy 400 millió dolláros adósságot is, melynek kifizetésére a helyi áramszolgáltató és a vasút vár.

A PHS megvásárlásával az LNM 14-15 millió tonnára növeli, azaz közel megduplázza a térségben lévő acélgyártó kapacitását.

A PHS eladására a 2001-ben elfogadott, tavaly indult és 2006-ra lezárandó lengyel acélipari rekonstrukció részeként kerül sor. A programban a gazdasági miniszter meghatározta azon 20 társaság listáját, amelyre a terv vonatkozik, s amelyek indokolt esetben támogatáshoz juthatnak. Lengyelországban az EU-val történt megállapodás alapján 2006-ig akár 3 milliárd zloty is igénybe vehető az acélipari kapacitások csökkentésére. A dél-lengyelországi PHS 2,4 milliárdot kap magánalapokból. Jó minőségű lapostermékei iránt erős a nyugati kereslet.

Várhatóan nem okoz túl nagy változást a magyar acélpiacon a lengyelországi tulajdonosváltás hatása - válaszolt lapunknak Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés kereskedelmi igazgatóhelyettese. Egyrészt ugyanis az sem járt következményekkel, hogy az LNM nemrég megvette a durvalemezgyártásban erős romániai galati acélgyárat, másrészt a lengyel acélimport - itteni direkt kereskedőcégük nem lévén - a vevők és az eladók közvetlen szándékán múlik. Mindazonáltal három olyan termékcsoport van, amelynek hazai felhasználásában jelentős súlyt képvisel a lengyel behozatal: a betonacél, a durvalemez és a durvaidomacélok. Utóbbiak magyarországi gyártása azonban jórészt leállt, vagyis az import nem sért magyar gyártói érdekeket. Ezen termékekre nem is vonatkoznak az április 1-je óta hatályos piacvédelmi intézkedések. A másik két termékcsoport behozatalát viszonylag magas kvóták szabályozzák, mert az ezek meghatározásául szolgáló előző három év importja magas volt. Egyébként kisebb mennyiségben szinte minden olyan ország vásárol magyar acélt, amelyik ide exportál, Lengyelországba például a Dunaferr szállít lemezeket, de korábban a DAM is vitt oda rúdacélt.

A magyar acélgyártók számára inkább az uniós csatlakozás utáni időszakban lehetnek nehézségek a szakember szerint. Jelenleg a vámstatisztikák folyamatos feldolgozásával mindössze mintegy másfél hónapos késéssel állnak rendelkezése az acélpiaci adatok, viszont a bejelentési kötelezettség megszűnte és az önkéntes (és határidőhöz nem kötött) adatszolgáltatás miatt egyfajta információs késéstől lehet tartani. Még fontosabb, hogy a belső uniós piacon már nem lesznek szállítási korlátok, így például a jelentős túlkapacitásokkal rendelkező cseh és szlovák gyártók főként a hozzájuk közel lévő - tehát például a magyarországi - piacok további bevételére fognak összpontosítani. Mindezek tetejébe a lengyelek és a csehek az uniós csatlakozásuk után is támogathatják acéliparukat, viszont a magyar kormány kijelentette, hogy akkor sem ad pénzt a Dunaferrnek, ha annak privatizációja elhúzódna.

Ismert, hogy az ez év végéig eladandó Dunaferr Rt. egyik lehetséges kérőjeként emlegetik az LNM-t. Ám olyan feltételezések is élnek, hogy amennyiben a brit-indiai holding megszerzi a PHS-t, akkor nem pályázik a Dunaferr Rt.-re. (A holding nem válaszolt erre vonatkozó kérdésünkre.) Ekkor megnőnek a térségben hódító másik óriás, a nyereséges szlovákiai acélgyártást folytató US Steel pozíciói. Utóbbi cég is pályázott a lengyel társaságra, de a múlt hónapban riválisa kapott kizárólagos tárgyalási jogot. Mindazonáltal olyan meg nem erősített hírek is szárnyra keltek, hogy csökkent a US Steel Dunaferr iránti érdeklődése. (BHL)