Legális kontra feketekereskedelem
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Hazánkban 1999 óta jelentősen szigorodtak a műkincsekre vonatkozó jogszabályok - hangoztatja Lengyel András. Korábban is több hivatal jóváhagyása volt szükséges egy-egy tárgy kiviteléhez, a végső döntést azonban a Nemzeti Múzeum hozta meg, s így a kereskedők számára könnyebb volt egy szakmai döntést tiszteletben tartani, mint a most hatályos általános jogszabályhoz alkalmazkodni.
A kivitel nemcsak az 1711-es korszakhatár bevezetésével lett nehezebb, hanem a kivitelhez kapcsolódóan kibővült adminisztráció miatt is. Egy érme kiviteléhez hat darab nyomtatvány kitöltése szükséges, melyekhez hat darab fotót kell mellékelni; ez egy-egy nagy értékű érme kivételével nem éri meg, ezért cége 1999 óta nem is foglalkozik kivitellel.
A behozatali szabályok sem könnyítik a kereskedelem fejlődését. Bár vámot egy bizonyos értékhatárig nem kell fizet-
niük, 25 százalékos áfa terheli a behozott árut, ami a különbözeti adózást folytató kereskedőknek lehetetlenné teszi az áfa visszaigénylését. Ezek az intézkedések Lengyel András szerint egyértelműen a fekete kereskedelmet támogatják, hiszen a csempészeknek és neppereknek nincs szükségük kiviteli engedélyekre, illetve áfát sem fizetnek.
A kereskedő megérti a KÖH aggodalmait, hogy féltik a lelőhelyeket az illegális feltárásoktól, s maga is támogatja az ásatási területek, a feltételezhetően komoly kincset rejtő lelőhelyek védelmét. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a talaj savassága és a műtrágyák használata miatt az elmúlt évtizedekben egyre romlott a földből kikerült érmék minősége. Úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha az érmék kikerülnének a földből, mielőtt a korrózió teljesen tönkreteszi őket.
Az illegális feltárások és kereskedelem problémájára szerinte megoldást jelentene, ha a múzeumok a feltárási statisztikák elkészítése után visszaadnák az érméket, vagy legalább a lelet egy részét a megtalálónak. Ez a jutalmazás kérdését is megoldaná, hiszen a megtaláló értékesíthetné a megtartott érméket, emellett csökkenne a fekete kereskedelem, és a múzeumok sem lennének kénytelenek zsákszámra a már meglévő érmékkel egyező anyagokat tárolniuk.
További problémát jelent, hogy nehéz megállapítani, egy érme mikor került ki a földből (a régi nagy gyűjteményeket leszámítva valószínűleg minden érme egyszer a földben volt). Nem állapítható meg biztosan, hogy a második világháború előtt vagy az után került elő egy adott érme, ráadásul 1945 előtt a régészeti leletekkel is lehetett kereskedni. Lengyel András feltételezése szerint a forgalomban levő érmék 5-10 százaléka származhat valamilyen leletből, a többi különböző gyűjteményekből kerül a piacra.
A jelenlegi magyarországi helyzet a szakember szerint nemcsak a piac bővülését nem teszi lehetővé, de a kialakult forgalmat is veszélyezteti. Igaz, az érmék kereskedelmében is megfigyelhető az az általános tendencia, ami a műkincspiac egészére jellemző 1989 óta: a kereslet növekedésével egyre több darab tér vissza az országba, mivel minden műtárgy a születési helyén tudja a legmagasabb árat elérni.
