Bennfentesség - megéri-e a tűzzel játszani?

A bennfentes információk tudói még mindig nincsenek teljesen tisztában kötelezettségeikkel. Pintér Sándor volt belügyminisztert a nyáron 400 ezer forintra bírságolta a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) a bennfentes kereskedési szabályok gondatlan megsértése miatt, hasonló esetekkel évről évre találkozhatunk. Érdemes tehát áttekinteni a vonatkozó szabályokat.

Nagy csábításnak kell ellenállni, ha valaki biztos forrásból tudja, hogy egy tőzsdei társaság életében sorsdöntő, de váratlan fordulat áll majd be. Ha ugyanis a jó hír előtt - jellegétől függően - bevásárol,vagy elad a részvényből, a hír napvilágra kerülését követően gyakorlatilag kockázatmentes haszonra tehet szert.

Kockázat azonban mégis van: a törvény. Ha valakiről ugyanis bebizonyosodik, hogy a fenti utat járta, azt a PSZÁF az így elért vagyoni előny másfélszeresének megfizetésére kötelezheti. De az igazi elrettentést a büntető törvénykönyv jelenti, amely alapján a bíróság hasonló cselekmények esetén akár három év börtönbüntetésre is ítélheti az elkövetőt.

Automatikusan adódik a kérdés, hogy mitől tiltandó cselekedet, sőt bűncselekmény a bennfentes kereskedés, hiszen kár közvetlenül senkit nem ér általa. A felelet nem könnyű, a földrész második legnagyobbjának mondható tőkepiacán, Németországban csak 1994-ben találták rá meg a választ. E válasz pedig az amerikai "fair deal" elvének átvétele volt, azaz a piac hatékonyan csak akkor tud működni, ha minden szereplő "tökéletesen informált", azaz ugyanazon lényegi ismeretek birtokában hozzák meg ellentétes irányú döntéseket. Amennyiben valaki bennfentes információ alapján visz be az arról mit sem sejtő piacra ajánlatot, úgy elméletben becsapja, sőt megkárosítja befektetőtársait, mivel azok azonos ismeretek mellett nem biztos hogy ugyanazt a döntést hozták volna. Az Egyesült Államok tőkepiaci felügyelete, a SEC a brókerszövetséggel (NASD) együttműködésben komoly alakulatot működtet az efféle viszszaélések kiszűrésére és példamutató megbüntetésére. Piaci hírek szólnak 80 éves mozgássérült börtönbüntetéséről, a megcsalt barátnő fiújának efféle üzelmeit beismerő önkéntes vallomásáról, házkutatásokról, telefonlehallgatásokról és mindentudó piacfigyelő szoftverekről.

Magyarországon - és általában Európában - a piaci felügyeletek jóval kevésbé "harciasan" fogják fel e feladatukat, eljárások leginkább csak feltűnően kapzsi, illetve balek húzások vagy haragosok bejelentése nyomán indulnak. Piacfigyelő szoftver itt is működik ugyan, de ennek hatékonysága az amerikaiéhoz hasonlóan erősen korlátozott azáltal, hogy az egyes ügyfelek azonnali azonosítása nem lehetséges.

Hol vannak hát a kiskapuk? - fogalmazódhat meg a kérdés. Nos, erre a legizgalmasabb választ minden bizonnyal azok tudnák megmondani, akik a forint "leértékelését" elsőként tudták meg, és még a piaci reakciók előtt képesek voltak lépni a bankközi devizapiacon. Korabeli pletykák szerint voltak ilyenek, és tőkeáttételes ügyleteik révén jókora pénzekre tettek szert. Velük szemben azonban legfeljebb erkölcsi kifogás emelhető, ugyanis a tőkepiaci törvény hatálya nem terjed ki a bankközi devizapiacra, a büntető törvénykönyv pedig a bennfentességet csak értékpapírok vonatkozásában ismeri.

Mentesül a tőkepiaci törvény szankciója alól az is, aki befektetési szolgáltató közreműködése nélkül köti bennfentes információ alapján ügyleteit, ez esetben azonban polgári per (a partner szándékos megtévesztése miatt) elképzelhető, és a büntető jogi felelősség is megállhat.

Kivételt jelent az is, ha valaki bennfentes információ alapján korábban tervezett tranzakciójától eláll, azaz mondjuk mégsem adja el a részvényét, jóllehet azon korábban gondolkozott. A bennfentes kereskedés ugyanis csak tevőleges magatartás lehet.

Egyébiránt meglehetősen átfogó és alapos a jogszabályi megfogalmazás és bennfentesként definiál a külön nevesített eseteken kívül mindenkit, aki "bennfentes információhoz bármi módon hozzájutott és tudatában van a megszerzett információ bennfentes voltának". Ez tehát felöleli azokat, akik a "tűz közelében vannak", és azokat is, akik csak kapott tipp alapján cselekszenek. A jogszabály ráadásul nemcsak az ügyletkötést, hanem az arra irányuló megbízást is tiltja, így tehát nem mentesít a felelősség alól az sem, ha végül vagyoni előny nem lesz kimutatható.

A jogszabály ráadásul él azzal a vélelemmel, hogy vezető állású személyek a kibocsátónál (menedzsment, igazgatóság és felügyelőbizottság) automatikusan hozzáférnek bennfentesnek tekinthető információkhoz, így az esetükben az ügyletkötés követő két napon belüli bejelenési és közzétételi kötelezettséget ír elő. Ez fontos lépés a transzparencia tekintetében, képes orientálni a befektetőket, de a bennfentes ügyletek megkötésének aligha tudja elejét venni. Ez utóbbi célt sokkal hatékonyabban szolgálja az a passzus, amely a gyorsjelentések, illetve az éves beszámoló közzétételét megelőzően a naptári év fordulónapjától kezdve teljes egészében tiltja e személyeknek az üzletelést. Hasonló tilalom vonatkozik a mérlegkészítésben részt vevőkre is. Az erre vonatkozó szabály azonban fix napokban és időpontokban gondolkozik, amely szemlélet az elektronikus vállalatirányítás korában felgyorsult adatszolgáltatási lehetőségek mellett meglehetősen avítt koncepciónak tűnik.

A vezető állású személyek saját részvény ügyleteinek közzétételét egyébként a jogszabály a tőzsdetársaság kötelezettségévé is teszi, az ilyen eseményeket ugyanis rendkívüli történésként tartja számon, amelyet a vállalatnak kötelessége egy napon belül a nyilvánosság tudomására is hozni.