A vártnál nagyobbat bukhat az EU a vámokon, ha nem cselekszik időben

Habár a vámszakadék alja ki lett töltve egy megállapodással, azért a gödörbe beleléptünk így is rendesen. Az ING Bank kalkulációi alapján az európai gazdasági gépezet bokaficamja az éves GDP 0,3 százalékába kerülhet. Ez a számítás már figyelembe veszi azt is, hogy látványosan előre hozták az USA-ba értékesítő cégek a kivitelüket az év első felében, ezzel rafináltan megelőzve a vámok költségeit. Viszont ez az arbitrázsopció, így, hogy a tarifák bevezetésre kerültek, eltűnt és most jön a hullám után a hullámvölgy az exportban.

Az EU és az USA közötti kereskedelmi megállapodás júliusi megkötésével és a keretmegállapodás közzétételével az európai gyártók tisztább (de messze nem víztiszta) képet látnak a vámok kapcsán. A megállapodás 15 százalékos általános vámot ír elő a legkedvezőbb elbánású országok vámtételére (tehát az összes EU-s árucikkre, kivéve az ágazati vámok által érintett tételek). Az ágazati vámok lényegesen szigorúbbak, például 50 százalékos vám került az acél-, alumínium- és réztermékekre. A tárgyalások hozományához tartozik, hogy az EU beleegyezett az Egyesült Államokból érkező ipari termékekre kivetett vámok eltörlésébe, és vállalta, hogy 2028-ig 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiahordozókat, valamint 600 milliárd dollárt fektet az amerikai gazdaságba.

A megállapodás ellenére a bizonytalanság továbbra is jelentős. Augusztus végén az Egyesült Államok kiterjesztette ágazati vámlistáját, míg szeptember 5-én közzétették az általános vámok alól mentesített termékek listáját. Szeptember 25-én Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy október 1-jétől 100 százalékos vámot vet ki a gyógyszeripari termékekre. Ugyanakkor felmerült az a kérdés is, hogy egyáltalán jogszerűek-e a vámok. Az amerikai legfelsőbb bíróság várhatóan november 5-én dönt az ügyben, de az ING Bank kereskedelmi szakértőinek álláspontja, hogy a vámok így vagy úgy, de velünk maradnak.

A Trump-kormányzat a vámokat egyszerre használja politikai eszközként és költségvetést támogató bevételi forrás gyanánt. Annak valószínűsége, hogy egy esetleges republikánusok számára kedvezőtlen novemberi ítélet esetén egyszerűen hagyják veszni az ügyet, rendkívül alacsony. Az amerikai kormányzatnak több lehetősége is lenne megkerülni a bíróságot és erre már láthattunk is példát az autóipari vámokkal kapcsolatban. Habár ezek a megoldások csak ideglenesek lennének, azt garantálni tudnák, hogy legalább a következő években fennmaradjanak a vámok.

Az EU bruttó hazai termékének megközelítőleg 1,9 százaléka áll direkt kapcsolatban az Egyesült Államokba irányuló exporttal. 

Ez az érték összhangban van a korábbi számításokkal, annak ellenére is, hogy akkor még 25 százalékos átlagos vámszinttel történt a kalkuláció. De hogy is jön ki a matek? A csavar ott van, hogy az euró egy nem várt 15 százalékos erősödést mutatott a dollárral szemben az első körös (év eleji) kalkulációkhoz képest. Az egyenlethez hozzátartozik az is, hogy a GDP alakulása érzékenyebb egyegységnyi vámszintváltozásra, mint egyszázaléknyi árfolyamváltozásra. Magyarul a vártnál valamivel kisebb vámok pozitív hatásait ellensúlyozta az euró komoly felértékelődése.

Felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire lehet látni a negatív hatásokat a már megjelent statisztikákban? Az exportadatok szerint egyelőre nem túl nagy mértékben. Ez nagyrészt a vámok bevezetését megelőző előre hozott szállításoknak köszönhető. Ennek eredményeként az uniós export Egyesült Államokba irányuló mértéke január–júliusban 13,8 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Azonban ez elsősorban az év eleji megugrás hatása, és már április óta erősen lassul a kivitel. Várhatóan ez a visszaesés 2025 második felében még tovább is mélyül. Az ING Bank becslései szerint az EU exportja az Egyesült Államokba a következő két évben csaknem 17 százalékos csökkenést szenvedhet el, amennyiben a helyzet változatlan marad. Az Egyesült Államok 2024-ben az EU-n kívüli export 20 százalékát tette ki, ami idén júliusra 22 százalékra emelkedett. Ha a prognosztizált csökkenés megvalósul, a részesedés körülbelül 17,2 százalékra csökkenhet hosszú távon. Egy ilyen erős zsugorodás, különösen a vámok hatásának jobban kitett ágazatokban, egyértelműen fájdalmas, különösen egy olyan európai gazdaságnak, amely alapvetően sem bővelkedik a megrendelésekben.

A kereslet visszaesése kapcsán a vámok negatív visszacsatolásokat is generálnak majd: visszavethetik a termelést, ami munkahelyek megszűnéséhez, a háztartások fogyasztásának csökkenéséhez és beruházások elhalasztásához vezethet. Hosszú távon az ING Bank becslése szerint a vámhatások az EU GDP-jének 0,86 százalékába kerülhetnek. Tisztán láthatjuk, hogy az Európai Unió számára a tét nem kicsi, hiszen amennyiben az EU nem talál alternatív megoldásokat, sokat veszíthet. Az USA által kivetett vámok negatív hatásainak csökkentésére válasz lehet új kereskedelmi csatornák felkutatása és megnyitása, legyen szó akár a belső piac elmélyítéséről vagy harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokról.