Kockázati tőke: kevés a lehetőség

A megkérdezett hazai vállalkozások közül minden negyedik látna szívesen - átlagosan félmillió dollár erejéig - professzionális tulajdonostársakat - derült ki a GKI Gazdaságkutató Rt. (GKI) felméréséből -, ám a megvalósult tőkebevonások csak töredékét teszik ki a lehetséges tranzakcióknak. A hazai kivásárlási piacnak jelentős fejlődésre van szüksége - indokolják a tendenciát a piaci szakértők -, hiszen a bankok csak mérsékelten vállalnak kockázatot a régióban, ráadásul ez is csak milliárdos tranzakcióknál jöhet szóba. A mezzanine-finanszírozás megjelenése mérföldkőnek tekinthető, ám gondot jelent, hogy hiányzik a verseny. (A mezzanine a vállalat számára juttatott nem amortizálódó, alárendelt kölcsöntőke, amely a rendelkezésre álló, széles körű instrumentumok tárházát sokoldalúan és rugalmasan ötvözi.) A menedzsment típusú kivásárlásnál pedig túl kevés az érdeklődő, míg a tanácsadóknál a garanciavállalás hiánya tapasztalható - sorolják a hazai kockázati tőkepiac sajátosságait a szakértők. Emellett Magyarországon hiányos a kockázati tőke azon láncszeme is, ami az Egyesült Államokban a tőzsde szerepe: ott a börzére vitt cégből a befektető könnyűszerrel és nagy haszonnal ki tud lépni, hogy a pénzt újabb vállalatokba fektesse be.

A kockázati tőke filozófiájának ugyanis az a lényege, hogy a felfuttatott vállalkozásokban meglévő részesedést egy idő után megfelelő nyereség mellett értékesítse a társaság, s ehhez az egyik eszközt a tőzsde jelenti. A hazai cégeknél leginkább az jelenti a "kiutat", ha tulajdonosaik eladják a vállalatot egy multinacionális stratégiai befektetőnek. Tíz befektetésből általában ötnél visszajön a befektetett tőke, két-három befektetés "rosszul sül el", két-három viszont számottevő nyereséget produkál - mutatnak rá a szakemberek.

Magyarországon nem is a forrás hiányzik, hiszen az itt is működő alapoknál több mint 4 milliárd euró vár befektetésre. Igaz, ez nem kizárólag hazánkra, hanem a teljes kelet-közép-európai régióra vonatkozik. Ezzel szemben a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület becslése szerint 1990 óta mindössze 1,5 milliárd eurónyi kockázatitőke-befektetés valósult meg Magyarországon. A befektetők szempontjából csábítónak tűnő célpont ugyanis kevés, leggyakrabban a megfelelő dokumentáció hiánya, a cégtervezés és a vállalatszervezés alacsony színvonala hiúsítja meg az együttműködést a kis- és középvállalati szektorral - indokolták a lapunk által megkérdezett kockázatitőke-befektető társaságok a tőkekihelyezések meglehetősen alacsony volumenét. Gondot jelent az is, hogy még nem alakult ki egy olyan erős kis- és középvállalati kör, amelyet az életképes projektek jellemeznének, a nagyobb kockázatitőke-társaságok pedig nem szívesen fektetnek be 5-10 millió dollárnál kisebb összeget egy-egy ígéretesnek tűnő vállalkozásba. Ez pedig több mint sok, hiszen a leggyorsabban növekvő és ezért a tőkebefektetők elsődleges célpontjának számító technológiai vállalkozások is többnyire néhány százezer dolláros tőkeinjekcióra tartanak igényt.

Igaz, a piaci szereplők is próbálnak némileg közelíteni az igények felé, az idén nagyobb mozgolódás érezhető a kisebb, kétmillió euró alatti tranzakciók terén. Ebben kulcsszerepet játszott az MFB kis- és középvállalkozások fejlesztési tőkebefektetési programja is, amely olyan kisebb cégeknek nyújt finanszírozást, amely a kockázatitőke-társaságoktól nem kapna pénzt.

Ami az idei tendenciákat illeti, eddig mintegy 100 millió euró kockázatitőke-befektetés realizálódott, így jó esély van arra, hogy sikerül túlszárnyalni a tavalyi 117 milliós értéket. Ebben döntő szerep jutott az AIG New Europe Fundot kezelő AIG-CET Capital Management ügyletének, amely kisebbségi részesedést szerzett a Waberer's csoportban, illetve a Warburg Pincusnak, amely 67 millió euróért többségi tulajdonhoz jutott Magyarország harmadik legnagyobb kábelszolgáltató cégében, a FiberNet Kommunikációs Rt.-ben. Egyes vélemények szerint - hasonlóan a nemzetközi trendekhez - hazánkban is a vállalatkivásárlások kerülnek többségbe a fejlesztési tőke tranzakciókkal szemben. Most jutott el ugyanis a térség abba a fázisba, hogy megjelentek az eladók a piacon - magyarázzák a szakértők -, az elmúlt másfél évben a multik fokozatosan racionalizálásra kényszerültek, s a kezdeti hezitálás után egyre több a befektetésétől reális áron megválni kívánó befektető.