Meg tudja-e tartani piaci pozícióját a Gazprom?

A végéhez közeledik a Mol gázüzletágának részbeni értékesítése, az elkövetkező napokban vagy hetekben ugyanis már várható a bejelentés arról, hogy kivel kezdik meg az exkluzív tárgyalásokat. Az elemzők által 150-200 milliárd forintra becsült üzlet jelentősen befolyásolhatja a Mol-részvények árfolyamát, és meghatározó lesz a jövőbeli terjeszkedésekre is.

A Mol az idén februárban jelentette be, hogy partnerbevonásra készül a gázüzletági tevékenységébe, mivel úgy gondolják, hogy az olajiparban sokkal nagyobb a fejlődési lehetőség számukra. Az eladásról egyelőre biztosan annyit lehet tudni, hogy a Mol a gázkitermelésen kívül minden gáztevékenységhez kapcsolódó eszközét és cégét meghirdették részben, illetve egészben eladásra, és a pályázatokat augusztus végéig kellett beadni.

A Mol ennek megfelelően eladja teljes, 50 százalékos tulajdonrészét a Panrusgázból, ami a legkevésbé értékes üzletrész. Az 1994. október 1-jén megalakított társaság fő tevékenysége az oroszországi Gazpromtól származó földgáz értékesítése Magyarországon. A cég másik 50 százaléka a Gazprom tulajdonában lévő Gazexport Ltd., valamint az Interprocom Ltd. kezében van, és lapunk úgy tudja, hogy a Molnál lévő 50 százalékra is elővásárlási joga van az orosz társaságnak.

A gázkereskedelemmel és tárolással foglalkozó leányvállalatokra egyben lehetett pályázni, s ezekből 75 százalék mínusz egy részvényt értékesít a Mol. A szállításra külön lehet érdeklődni, ebből azonban már csak 25 százalék plusz egy részvényt hirdettek meg. A gázszállítást és rendszerirányítást magában foglaló leányvállalatban egyébként a Molnak 25 plusz egy részvényt meg kell tartania, hogy a kormány közvetett ellenőrzése fennmaradhasson.

A gázüzleti eszközöket tavaly év végén szervezte ki a Mol három leánycégébe. Az eszközök apportként történő átadását, illetve nagyobb mértékben a leányvállalatok felé történő értékesítését követően a Mol Földgázszállító Rt. alaptőkéje 13,2 milliárd forintra, a Mol Földgáztároló Rt. alaptőkéje 6,6 milliárdra, míg a Mol Földgázellátó Rt. alaptőkéje 5,8 milliárd forintra növekedett. A Mol korábbi közlése szerint a gáztarifák meghatározásának alapjául szolgáló eszközérték a szállítási tevékenységre 177 milliárd forint, a tárolási tevékenységre 110 milliárd, az elismert eszköz alapú nyereség a szállításban 8,5 százalék, míg a közüzemi ellátást szolgáló tárolásban 10 százalék, a nem közüzemi ellátást szolgáló tárolás díja azonban nem szabályozott, arról a felek szabadon állapodhatnak meg.

Arról, hogy milyen nagyságrendű ajánlatok érkeztek, még nem szivárgott ki információ, és a Mol vezetői sem túl beszédesek ebben a kérdésben. Elemzők azonban 150 és 200 milliárd forint közzé teszik a cég várható bevételét. Van, aki szerint a Mol a Panrusgázon kívüli leányvállalatokért az eszközérték 1,3-1,5-szeresét kaphatja, ami 150-160 milliárd forintot jelent. Az ár azonban szinte minden szakértő megítélése szerint függ attól, hogy milyen jogokkal együtt értékesítik a szóban forgó társaságokat. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy csak eszközértéken tudja eladni a gázüzletág egyes tevékenységeit a társaság, ezért van a viszonylag jelentős eltérés az alsó és felső határ között. Az elmúlt fél évben egyébként az is többször felmerült, hogy a Molnak esetleg mégsem célszerű eladnia gázpiaci leányvállalatait, és elképzelhető, hogy ezt nem is nagyon akarja megtenni, csupán csak teszteli a piacot. A legfőbb indok erre az, hogy rendeződött az árszabályozás, a szállításban, tárolásban a hatósági tarifák fix megtérülést biztosítanak, s egyébként is folyamatosan növekszik az ország földgázigénye.

Ezeket a tényeket cáfolni valóban nem lehet, ugyanakkor a kérdés nem is ez, hanem az, hogy a Mol még a szabályozott gázkörnyezet ellenére is sokkal jobb megtérülést remélhet az olajiparban. Főleg igaz ez a jelenlegi olajárak és finomítói árrések mellett. Nem szabad továbbá megfeledkezni arról sem, hogy az olajüzlet politikailag kevésbé kockázatos, s a Mol a befolyt pénzből pont abban az üzletágban tudna erősíteni, ami ma nagyon nagy hasznot hoz, és a csoporton belül nem túl erős. Ebben, azaz a kitermelésben a magyarországi lehetőségek erősen korlátozottak, így a Molnak Kelet- és Észak-Afrikában kell akvizíciós célpontok után nézni, amely deklarált célja is a társaságnak.

Szakértők szerint egyébként a Mol gázüzleti érdekeltségeinek eladása nem, vagy nem csak vállalati ügy. Az érdemi magyar gázpiac kialakulása részben ugyanis attól is függ, hogy a Mol kivel, vagy kikkel kezd tárgyalásokat. A piacon ugyanis többen úgy vélik, hogy a Gazprom fő tulajdonosként erősen ellenérdekelt lenne a valóságos verseny kialakulásában. Addig ugyanis amíg Nyugat-Európában erős versenyben áll a holland, az algériai vagy a norvég gáz, addig a FÁK-államok, vagy a volt KGST-országok ellátása ma még szinte kizárólag az orosz gázra épül. A Mol és az ország számára viszont mindenképpen előnyt jelentene a versenyhelyzet, hiszen az növelné az ellátási biztonságot és csökkenthetné az árat is.

A valódi verseny feltételei egyébként az egész kontinensen korlátozottak, de nem lehetetlen, hogy a fogyasztóknak az orosz beszállítón kívül más is ajánlatot tegyen. A Mol is résztvevője például a Nabucco projektnek, amely a közel-keleti földgáznak nyitna utat Európába, elsősorban a közép-keleti térségbe. A Gazpromnak tehát elemi érdeke, hogy konzerválja piaci pozícióit, vagyis a következő években minél nagyobb közvetlen befolyást szerezzen a térség gáziparában. Ráadásul egyes elemzők szerint a Mol által megfogalmazott, a magyarországi gázellátás hosszú távú biztonsága érdekében szükséges infrastrukturális beruházások végrehajtásában is ellenérdekelt volna az orosz társaság. Ilyenformán kedvezőbbnek tűnik, ha az alap-infrastruktúra, tehát a szállítás és a tárolás semleges tulajdonos kezébe kerül, akinek jelenleg nincs komoly érdekeltsége a magyar gázpiacon. Mások szerint viszont a Gazprom tulajdonszerzése nem lehet aggályos, hiszen a térségben, sőt az európai piacon is meghatározó szerepben van az orosz óriás, érdemben tehát nem változna a helyzet. A gázüzletág privatizációja tehát nemcsak a Mol számára szabadít fel forrásokat, de lehetőséget ad arra is, hogy többszereplőssé váljon a magyar piac, ami a nagyfogyasztók számára is kedvező fordulat.