Két piacvezető Varsóban

Lengyelországban a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején sorra jöttek létre a különböző aukciósházak és magángalériák. 1990-ig csupán egy állami aukciósház létezett, a Desa Unicum, amelyet 1991-ben privatizáltak. A rendszerváltás óta aukciósházak csak Varsóban, kisebb-nagyobb galériák viszont szerte az országban alakultak. Az 1990-es években kialakult íratlan szabályok értelmében az aukciósházak kizárólag az 1945 előtti lengyel képzőművészettel, a magángalériák pedig inkább a háború utáni művészek munkáival foglalkoznak. Mára ez a kép valamelyest változni látszik, és az árveréseken kezdenek megjelenni a 20. század második felének a művészei is.

A lengyelországi műkereskedelem legnagyobb problémája a stabil vásárlóréteg hiánya. Csupán néhány éve ismerték fel a műkincspiac szereplői, hogy az igazán aktív, jól működő, magas színvonalú kereskedelem megteremtéséhez a művész, a gyűjtő és a galerista szoros együttműködése szükséges. Egyre értékesebb tárgyak kerülnek a piacra, egyre magasabbak a leütési árak, mind több komoly magángyűjtő tűnik fel az árveréseken, sőt a kortárs művészek munkái is kezdik elfoglalni méltó helyüket a piac értékrendjében.

Lengyelország legnagyobb aukciósháza, az Agra-Art 1990-ben jött létre Varsóban. Főként a 19. század végi és a 20. századi lengyel festészettel foglalkozik, de alkalmanként tartanak porcelán-, ékszer-, illetve szoborárveréseket is. 2000 óta minden évben külön aukciókat tartanak, amelyeken modern lengyel képzőművészeti alkotások kerülnek kalapács alá. Az Agra-Art eddigi történetében a legmagasabb áron elkelt mű Władysław Czachórski (1850–1911) Az első rózsák című 1891-es festménye volt. Az alkotás 2000-ben került kalapács alá, kikiáltási ára 650 ezer złoty (mintegy 43,5 millió forint), a leütési ára ennek a kétszerese volt. Az Agra-Art havi rendszerességgel rendez egy-két árverést, az idén júniusban például 8-án és 21-én is tartott aukciót a varsói Bristol Hotelben. Az árverések visszatérő kedvencei közé tartozik két jelentős konstruktivista festő, Henryk Stazewski (1894–1988) és Władysław Strzeminski (1893– 1952), továbbá a strukturalista Jonasz Stern (1904–1988) vagy a háború borzalmait feldolgozó Jan Lebenstein (1930–2000).

Az ország második legjelentősebb aukciósháza a Polswiss Art, amely kiemelten azokra a 19. század végi és 20. század eleji lengyel festőkre figyel, akik a párizsi művészeti irányzatokhoz kötődtek. A cég – és egyben a lengyelországi műkincspiac – abszolút rekorderének is egy ilyen művész festménye számít, nevezetesen Henryk Siemiradzki (1843–1902) Hajótörött című 1878-as műve, amely a Polswiss 2000. decemberi árverésén

1 850 000 ezer złotyról indult, és végül 2 130 000-ért (143 millió forint) kelt el (összehasonlításképpen: ez csupán mintegy kétharmada a magyar műkincspiaci toplistát vezető Munkácsy-képért, a Poros út I.-ért kifizetett 220 millió forintnak).

E két nagy aukciósház szervezi ma Lengyelországban a jelentős árveréseket. Mellettük persze számos kisebb szereplője is van a lengyel műkincspiacnak, például a Desa Unicum vagy a Rempex aukciósház, ezek azonban inkább grafikákra, régi külföldi festményekre vagy éppen kerámiákra, porcelánokra, ékszerekre, ezüstökre, régi bútorokra specializálódtak. A műkereskedelmi szakma legfontosabb találkozója az 1999 óta évente megrendezendő krakkói nemzeti és nemzetközi képzőművészeti és antikvitásvásár.

Ma Lengyelországban a legnagyobb műgyűjteménye a poznańi Kulczyk házaspárnak van. Jan és GraŸyna Kulczyk a jövő évre tervezi katalógus formájában közzétenni felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye listáját. A házaspár a gyűjtői tevékenység mellett a mai lengyel művészeti közélet legnagyobb pártfogójának számít. A Poznańban működő Kulczyk Alapítvány évről évre számtalan művészeti eseményt, kiállítást, konferenciát, vásárt támogat egész Lengyelországban, és rengeteget tesz azért, hogy kortárs művek is bekerüljenek a lengyel műkereskedelemi élet körforgásába. Megtehetik: Jan Kulczyk Lengyelország leggazdagabb emberének számít, akinek a vagyonát a Forbes magazin 12,5 milliárd złotyra (körülbelül négymilliárd dollárra) becsüli.