Az ellátás világszinten továbbra is bőséges, májusban az OPEC-országok termelése napi 32,12 millió hordóra nőtt az áprilisi, napi 31,71 milliós átlagról - az OPEC exportja az elmúlt néhány héten az idei eddigi legnagyobbra növekedett tovább a hajózási-szállítási forgalmat figyelő brit Oil Movements cég becslése szerint -, az orosz olajtermelés is növekedett, habár az szezonális okból, kissé csökkent a múlt hónapban.
Szaúd-Arábia a múlt héten napi több mint félmillió hordós termelésnövelést is ígért, elemzők szerint ez a többlet csak jelentős árengedménnyel találhat vevőre a túltelített piacon.
Közben a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a múlt héten ismét a világfogyasztás vártnál lassúbb növekedését jósolta idénre a tavalyihoz képest. Igaz, arra is figyelmeztetett, hogy az OPEC-en kívüli termelők kapacitásai a vártnál lassabban nőnek, és az OPEC hirtelen mozgósítható termelőkapacitásai is viszonylag alacsony szinten vannak. Az OPEC szerint viszont a világfogyasztás az idén lassabban nő - ha egyáltalán -, mint a termelés. Ezt szerdán megerősítette a JP Morgan befektetési bank előrejelzése is, amely szerint a fejlesztések-beruházások miatt a kínálat növekedése már egy-két éves távlatban meg fogja haladni a kereslet növekedését, és 2010-re napi 5 millió hordós kapacitástöbblet alakulhat ki, akkora, amekkora 2002/03-ban volt, amikor a kőolaj ára hordónként 30 dollár körül alakult a világpiacon.
Az árakat azonban egyelőre alapjában nem ezek a tényezők határozzák meg, hanem az, hogy a világméretű inflációs veszélytől, a bizonytalan pénzügyi piacoktól és a gyenge dollártól menekülő befektetési alapok, köztük főleg az amerikai nyugdíjalapok döntik a pénzt a nyersanyagpiacokra, értékőrzőbbnek vélt megtakarításokat keresve. Az árakat alapjában a határidős kontraktusok vételére rendelkezésre álló pénz mennyisége mozgatja mostanában, ez utóbbit pedig a dollár alakulása és a konkurens értékpapírpiacok fejleményei befolyásolják.
