Az MI-ügynökök már a spájzban vannak
A generatív mesterséges intelligencia (MI) gyors elterjedésére minden szinten reagálni kellett: új törvényi keretek léptek életbe (amilyen az Európai Unióban az „AI Act”), a vállalatok pedig – a legkisebbektől a legnagyobbakig – igyekeznek minél több területen minél többet hasznosítani a lehetőségek hatalmas tárházából.
Mindennek fényében mégis meglepő lehet az a prognózis, amellyel MI-fejlesztői körökben egyre gyakrabban találkozni: az ipar területén – akár néhány éven belül – olyan áttörés várható, amelynek hatása vetekedni fog a ChatGPT-hez hasonló modellek megjelenésével. Ez az áttörés az MI-ügynökök elterjedése lesz.
Mit takar ez James Bond-filmeket idéző kifejezés? „Kik” valójában az MI-ügynökök? Mint azt a Wired Consulting és a Siemens által nemrég közzétett Living Factories – What AI Agents Could Mean for Industry című kiadvány szerzői is megjegyzik, sokféle meghatározás van forgalomban, de valamennyiben közös, hogy olyan MI-t írnak le, amely „tenni” is képes valamit – ez a „valami” jelentheti más digitális eszközök használatát, de a várakozások szerint ki fog terjedni a gyártási folyamatokba való beavatkozásra, azok vezérlésére is. Az MI-ügynök „alapos megfontolás” (például lehetőségek összevetése) után hozza meg döntéseit, és emlékszik a korábbi döntéseire – ami azt jelenti, hogy tanulásra is képesnek kell lennie. Mindezeken túl természetesen jó kommunikációs képességekkel kell rendelkeznie, értenie kell a hús-vér munkatársak kérdéseit, és persze a válaszokat is az utóbbiak nyelvén kell megfogalmaznia.
A jelenleg szolgálatban lévő MI-ügynökök még nem döntenek önállóan gyártási folyamatokról, de egyre közelebb kerülnek ehhez.
A BMW például ilyen eszközzel gyűjti össze az egy adott járműre vonatkozó adatokat. Talán egy fokkal nagyobb felelősséggel jár azoknak az ügynököknek a munkája, amelyek – például beszállítói – adathalmazokat átvizsgálva keresik meg a problémásnak tűnő pontokat, és tesznek javaslatokat azok megoldására. Emberi jóváhagyás nélkül azonban – egyelőre – egyik típus sem avatkozhat be a gyártási folyamatba.
Ez a helyzet hamarosan változni fog, a „döntéshozó” MI-ügynökökkel szemben támasztott követelmények ugyanis már kézzelfogható közelségbe kerültek. Alapelvárások például, hogy az ügynök pontos legyen és megbízható, képes legyen integrálni a különféle forrásokból származó adatokat, és még csak véletlenül se hallucináljon – más dolog ugyanis, ha egy chatbot vezet félre bennünket valósnak tűnő, de légből kapott információkkal, mintha a megalapozatlan döntések miatt komplett gyártósorokat kell leállítani. Ez pedig teljesíthetőnek tűnik, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az MI-ügynökök által kezelni képes feladatok hossza héthavonta megduplázódik.
Az ipari MI-ügynöknek emellett felsőfokon kell beszélnie az ipar nyelvét. A nagy nyelvi modellek olyan nyilvánosan hozzáférhető forrásokból tanulnak, amilyen az internet, így könnyen írnak termékismertetőket, hiszen azokkal milliószámra találkoztak.
Az ipari MI-ügynököknek azonban specializálódniuk kell, a tanulásukhoz és a működésükhöz pedig rengeteg adatra van szükség.
Ha az MI-ügynök a beszállítói láncokat felügyeli, értelemszerűen a partnerek, sőt a partnerek partnereinek adataira is szüksége lehet, ez pedig az adatkezelés területén is paradigmaváltást hozhat. Az adatok minden eszközzel való védelme helyett néhány éven belül az adatok megosztásának módozatai kerülnek majd előtérbe – és várhatóan nem ez lesz az egyetlen nagy változás, amit az MI-ügynökök elterjedése idéz elő.
Akár 10 éven belül eljöhet az idő, amikor a gyártás irányításában fokozatosan szerepet kapnak az MI-ügynökök. Lesznek köztük, „akik” egy-egy speciális területtel foglalkoznak, mások afféle projektmenedzserként a feladatokat osztják ki – de az ember mindig ott lesz mellettük és felettük. Az ember, akinek a válláról a mesterséges intelligencia és a robotok leveszik az ismétlődő, lélekölő feladatok terhét, és akinek így több ideje marad digitális „alárendeltjeinek” felügyeletére, a kreatív problémamegoldásra.
