A terv szerint eredetileg a bankok és befektetők kezén lévő toxikus értékpapírokat kellett volna az államnak átvennie, Henry Paulson mostani döntése nyomán azonban a pénzt a hitelezések újrakezdéséhez kapcsolva használnák fel, részint célzott intézmények feltőkésítésére, részint a fogyasztást és a termelést közvetlenebbül segítő hitelek folyósításának ösztönzésére.
A pénzügyminiszter számára újabb, hatalmas presztízsveszteséget okozó lépés azt a felismerést tükrözi, hogy nincs idő a forgalomképtelen, beárazhatatlan értékpapírokkal még heteket-hónapokat bajlódni, mert a gazdaságnak már rövid távon is ható ösztönzésre van szüksége. Emiatt a 700 milliárdból még meglévő 410 milliárd dolláros hányad révén inkább bankokban és más – kijelölendő – intézményekben szerez tulajdoni hányadot az állam, illetve nagyobb részt a diák- és az autóvásárlási hitelek, illetve a hitelkártya-vásárlások ösztönzésére kell felhasználni. Mint a Reuters emlékeztet, a fordulattal Paulson lényegében elismerte azon bírálói igazát, akik szerint az árfolyam nélküli toxikus értékpapírok átvételére szinte lehetetlen normatív, azonos esélyeket kínáló rendszert – időben – kimunkálni.
A legsúlyosabb kritikák szerint egyébként a pénzügyminiszter a „bankár haverok” helyzetének enyhítését tartotta szívügyének, ebek harmincadjára hagyva a lakosságnak a hitelezők által szorongatott, nagyobbik hányadát. Egy további kritika szerint a támogatást a kormányzat eredetileg úgy akarta folyósítani, hogy cserébe nem szerez tulajdoni hányadot a megmentett intézményekben.
A fejvesztettség újabb jelét látva óriási eladási hullám bontakozott ki a részvénypiacokon, a Bloomberg pedig lesújtó kritikát írt a pénzügyminiszter szerepléséről. Mint a szerzők megállapítják, a most 62 éves Paulson két és fél éve a pénzügyi világrendszer csúcsán tevékenykedett, és Wall Street legjobban fizetett banki vezetője volt, a magas közszolgálati beosztásnak a karrierjét kellett volna betetőznie. Ma – két hónappal a kormányzati poszt feladása előtt – egy jelentéktelen figurává vált, a tekintélyét alaposan megtépázta a pénzügyi válság, amelynek kibontakozását és elmélyülését szinte tehetetlenül nézte végig.
