Mi történik a műkincspiacon mostanában?

A csütörtök esti rendezvényen nemcsak a résztvevők számára, hanem az üzletkötések volumenére sem panaszkodhatott a nagy jelentőségű maastrichti művészeti vásáron kiállító 263 galéria. A fél- és egymillió euró közötti árkategóriájú régi művek közül azonnal gazdára talált a holland Adam van Breen újonnan felfedezett Téli tájképe (John Mitchell Fine Paintings), Pieter Paul Rubens Szakállas férfiportréja (Koetser Gallery) és sok más alkotás. A huszadik századi mezőnyben nagyon kapósnak bizonyultak Alexander Calder mobil szobrai, Jean-Michel Basquiat, Chaim Soutine vagy éppen Oskar Schlemmer képei. Az ázsiai tárgyakra szakosodott Ben Janssens nem kevesebb mint harminc műtárgyat adott el a megnyitó estéjén, közöttük egy csaknem százezer eurós Buddhát, és hasonló árakat értek el a Bernard de Grunne Tribal Fine Arts standján kiállított nigériai igbo faszobrok is.
A január végi brüsszeli BRAFA után (VG, február 8., 15. oldal) tehát a március 21-ig látogatható TEFAF is a nemzetközi műkincspiac élénküléséről tanúskodik. A szakértők is derűlátók, azonban óvakodnak attól, hogy számszerű előrejelzéseket adjanak az idei kilátásokra vonatkozóan. A TEFAF-fal egy időben közzétett globális műkincspiaci jelentés részletesen elemzi az elmúlt évek történéseit, különösen a gazdasági válság miatti visszaesést, de 2010-es jóslatokat nem tartalmaz.
Az elemzést készítő közgazdász, Clare McAndrew számítása szerint a válság kirobbanása miatt 2008-ban az előző évinél 12 százalékkal alacsonyabb volt a világon a műkincspiaci forgalom, tavaly pedig további 26 százalékos mínuszt volt kénytelen elkönyvelni a szakma. A két év alatt összesen majdnem 17 milliárd eurós zuhanás a legnagyobb visszaesés volt azóta, hogy az 1990-es évek elején a japán ingatlanpiaci buborék kidurranása a nemzetközi műkereskedelmet is a padlóra küldte. Abszolút értékét tekintve azonban továbbra is nagyon erősnek nevezhető a piac: a tavalyi 31,3 milliárd eurós árverési forgalom nagyobb, mint amit 2006 előtt bármikor feljegyeztek.
Az aukciósházak és a galériák közötti erőviszonyok világszinten egészen mások, mint amit Magyarországon tapasztalunk. Clare McAndrew szerint a forgalom nagyjából 55 százaléka (ez 2008-ban 23,2 milliárd eurót jelentett) a kereskedőknél csapódik le, az aukciósházaknak 45 százalékkal kell megelégedniük. Az utóbbi három évben ráadásul három százalékponttal emelkedett a galériák részesedése, mivel azokat valamivel kevésbé érintette a visszaesés. A szakértő körülbelül 400 ezerre teszi a világon működő műkereskedelmi cégek számát, ám a forgalom oroszlánrészét az aukciósházak mellett mindössze tízezer kereskedő bonyolítja le.
A két vezető műkereskedelmi központ továbbra is az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, de együttes részesedésük a 2008-ban mért 35, illetve 34 százalékról tavaly 30, illetve 29 százalékra mérséklődött. Az EU-tagországok összességében a világpiac nem egészen felét adják. A harmadik helyet 2007 óta Kína mondhatja magáénak, és a gazdasági válság nyomán az ázsiai ország relatív súlya tovább nőtt: tavaly a globális trendre rácáfolva 12 százalékkal bővült a kínai galériák és aukciósházak forgalma, amely immár a világpiac 14 százalékára, 4,2 milliárd euróra rúg.