A napokban jelent meg egy hír a Wall Street Journal hasábjain arról, hogy az amerikai Republikánus Párt a választási programjába vette egy bizottság felállítását, amely az aranystandard rendszerhez való visszatérés lehetőségét vizsgálná meg Amerikában.
Az aktuálisan zajló adósságválság eredményeként most világszerte kézenfekvő természetességgel jelentkezik vissza az ősidők óta pénz szerepet betöltő arany a köztudatba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az utóbbi időkben világszerte szaporodó felvetések a nemesfém valamilyen módon történő visszahozatalára a pénzügyi rendszerekbe.
Azok számára, akiket a Fed expanzív pénzpolitikája rossz érzéssel tölt el, megnyugtató alternatívának tűnhet az egykor volt Bretton Woods-i rendszer, amely 1971-ig az aranyra alapozva rögzítette a dollár és rajta keresztül a valuták átváltási arányát. Ugyanakkor egy tisztán aranyfedezetű valuta biztosíthat mégoly stabil árfolyamokat, de éppen a merevségében rejlik a hátránya: válságok idején egy túlontúl feszes korszázs, ami nem enged teret a szükségszerű monetáris irányításnak. Számos kutatás foglalkozik például az aranystandard rendszer felelősségével a 30-as évek nagy gazdasági világválságának elmélyülésében. Egy ilyen tanulmány szerzője éppenséggel maga Ben Bernanke a Fed jelenlegi elnöke is, aki az Egyesült Államok árstabilitásának ma a legfőbb őrzője.
Amúgy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke nem szívesen foglalkozik az arannyal. Ritkán nyilvánul meg nyilvánosan ebben a témában, de ha igen, akkor nem rejti véka alá, hogy lesújtó véleménnyel van a szerinte idejétmúlt nemesfémről.
Maguk a jegybankok világszerte 150 tonna aranyat vásároltak az idei év második negyedében. Persze a devizatartalékok diverzifikálása is egy jó magyarázat, de utalhat ez a jelenség részben arra is, hogy egyes központi bankok már az aranynak egy új pénzügyi világrendben betöltendő szerepére való felkészülésükben halmozzák a tartalékaikat.
