A nagy AI-sztori: létezik még AI nélküli tudomány?
A mesterséges intelligenciáról ma egyszerre beszélünk túl sokat és túl keveset. Túl sokat, mert szinte minden héten megjelenik egy újabb látványos ígéret arról, hogy mire lesz képes a technológia. És túl keveset, mert közben a valódi társadalmi hatások sokkal csendesebben, kevésbé látványosan jelennek meg. Szertics Gergely, a HUN-REN AI Szolgáltató Központjának igazgatója szerint éppen ez az egyik legnagyobb nehézség: a technológia gyorsabban fejlődik, mint ahogyan a társadalom, a cégek és az intézmények képesek lennének követni. A podcast állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
Nem arról van szó, hogy az AI még nem csinált semmit. Sokkal inkább arról, hogy a zaj miatt nehéz felismerni, melyik változás valóban fontos, és melyik csak a következő hype-hullám. A kutatásban már most látszik, mekkora ugrást jelenthet a mesterséges intelligencia. Olyan adatfeldolgozási, mintázatfelismerési és elemzési feladatokat lehet vele elvégezni, amelyek emberi erővel túl lassúak vagy túl nagy léptékűek lennének.
A HUN-REN-ben például dolgoztak virológiai adatbázisok tisztításán, villámok hosszának becslésén, állatkísérletek képi elemzésén és olyan modelleken is, amelyek kutatási folyamatokat támogatnak.
A kérdés azonban nem az, hogy az AI hasznos-e. Hanem az, hogyan lehet úgy használni, hogy a felelősség ne tűnjön el a rendszerből.
Szertics Gergely három szintet különített el. Az első az augmented intelligence, amikor az ember kérdez, az AI válaszol, de a folyamatot végig az ember irányítja. A második az automated intelligence, amikor egy munkafolyamatot kisebb, ellenőrizhető lépésekre bontanak, és ezekben segít az AI. A harmadik az autonomous intelligence, vagyis az önállóan cselekvő ügynökök világa, amelyről ma rengeteg szó esik, de a mindennapi szervezeti működésben még nem ez adja a legbiztosabb értéket.
A legkézzelfoghatóbb eredményeket szerinte most az automated intelligence hozza. Ilyenkor nem arról van szó, hogy az AI-ra rábíznak mindent, hanem arról, hogy egy jól megtervezett folyamatban bizonyos lépéseket automatizálnak. Például beérkezik egy e-mail, a rendszer letölti a mellékletet, kinyeri belőle a számlaadatokat, kategorizálja az információt, majd továbbviszi a folyamatot.
Ez kevésbé látványos, mint egy autonóm ügynök, de sokkal jobban kontrollálható. Ezért is mondta Szertics Gergely, hogy
az AI bevezetése nem klasszikus informatikai projekt.
Sőt, szerinte ez „a legemberibb IT-projekt”, mert a siker sokkal inkább az emberek értésén, felelősségén és használati kultúráján múlik, mint azon, hogy egy cég hány licencet vásárol. Ha egy szervezet azt hiszi, hogy az AI-bevezetés annyi, hogy vesz kétszáz Copilot-előfizetést, könnyen csalódhat.
A HUN-REN-nél ezért stratégiai szinten kezdték építeni az AI-használatot. Oktatással, nagyköveti rendszerrel, technológiai választási protokollokkal és olyan szolgáltatóközponti működéssel, amely segít eldönteni, egy adott kutatási vagy szervezeti feladathoz milyen AI-megoldás való. Van, amikor elég egy nyílt forráskódú modell, máskor a legjobb frontier modellekre van szükség, érzékeny adatoknál pedig helyben futtatott, zárt rendszer kell.
Ez különösen fontos a tudományban, ahol az adatok sokszor nem kerülhetnek ki a kutatási környezetből. Szertics Gergely példaként említette, hogy bizonyos genomikai, energetikai vagy atomerőművi fejlesztések esetében nem opció, hogy az adatokat egy külső szolgáltató szerverére töltsék fel. Ilyenkor helyi infrastruktúrát kell használni, még akkor is, ha az adott modell kevésbé okos, mint a legfrissebb nemzetközi rendszerek.
Szertics Gergely szerint ma még alig mérjük fel, mit jelent, hogy a Google-keresés helyét egyre inkább a ChatGPT-zés veszi át. Ha valaki beteg gyerekkel, munkahelyi problémával vagy hétköznapi döntéssel fordul először egy AI-hoz, az már nem egyszerű keresési szokásváltozás. Ez újfajta kapcsolat ember és technológia között.
Ehhez kapcsolódik az árnyék-AI jelensége is. Sok szervezetben hivatalosan nincs bevezetve a mesterséges intelligencia, de a dolgozók a saját telefonjukon vagy privát fiókjukban már használják. Megírnak vele szövegeket, összefoglalnak anyagokat, adatokat értelmeznek, majd visszaviszik az eredményt a munkahelyi rendszerbe.
A vezetés sokszor úgy tesz, mintha az AI még nem lenne jelen, miközben a gyakorlatban már rég ott dolgozik a háttérben.
Ez a folyamat Szertics Gergely szerint akár a közösségi médiánál is nagyobb társadalmi hatással járhat. Ráadásul ma már az új eszközök, laptopok, telefonok és szoftverek egyre gyakrabban alapértelmezetten AI-támogatással érkeznek. Nem külön kell keresni a mesterséges intelligenciát: beépül a fogyasztói környezetbe.
Ezért a valódi kérdés már nem az, hogy lesz-e AI az életünkben, mert már van. A kérdés inkább az, hogy tudatosan alakítjuk-e a használatát, vagy hagyjuk, hogy láthatatlanul alakítson minket.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- Hogyan formálja át a társadalmat a mesterséges intelligencia? (00:27)
- Milyen pozitív hatásokat hozhat az AI a kutatásban? (04:07)
- Ki felel, ha az AI egy automatizált folyamatban hibázik? (10:17)
- Milyen kutatási projektekben segít az AI a HUN-REN-nél? (14:36)
- Mely munkák maradhatnak emberközpontúak az AI mellett is? (21:47)
- Miért nem minden terület automatizálható ugyanúgy? (25:41)
- Milyen konkrét AI-projekteken dolgozik a HUN-REN? (27:48)
- Mi a nagy kihívás: biztonságos vagy okos AI-t használni? (31:29)
- Miért érzékeny kérdés az AI a tudományos adatoknál? (33:38)
- Miért hiányzik az AI és a digitális világ kérdése a politikai programokból? (40:20)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
Lázár János a semmiből bejelentést tett a sorsáról: megadta a végső választ, átveszi-e Orbán Viktortól a Fideszt – „Nekem ez már régen is elképzelésem volt”
Szakad a Rheinmetall, pánikolnak a befektetők: történelmi léptékű beszerzést vettek el tőlük az utolsó pillanatban – elege lett a kormánynak, átadják a legnagyobb riválisnak
