Egy titán veszi a vállára az olasz bankszektor terheit: az égboltot tartó mitológiai Atlasz nevét viseli ugyanis az a mintegy 5 milliárd eurós alap, amelyet olasz pénzintézetek és intézményi befektetők hoznak létre – némi állami ösztönzésre – a szektor gyengébb szereplőinek megmentésére. A Fondo Atlantét a luxemburgi bejegyzésű Quaestio Capital Management alapkezelő működteti majd, ebben a menedzsment mellett kisebb olasz pénzintézetek is érdekeltek, a legnagyobb befektető pedig az a Fondazione Cariplo alap, amely az Intesa SanPaolo fő tulajdonosa. Utóbbi egymilliárd euróval az Atlante egyik nagy befizetője lesz, ugyanennyit tesz be az UniCredit is, és olasz sajtóértesülések szerint ennyi várható az Ubi Bancától is. Százmilliós nagyságrendben járulnak majd hozzá a mentőalaphoz olyan nagy biztosítók, mint a Generali vagy az Unipol, valamint az állami hitelintézet, a Cassa Depositi e Prestiti (CDP) is. (A CDP szerepvállalásával vigyázni kell, mert az EU tiltott támogatásnak minősítheti a közvetett állami részvételt is.)
Az Atlante létrehozásának két fő célja van: az egyik, hogy működjön közre a rossz tőkehelyzetű olasz bankok feltőkésítésében (az első két célpont két kisebb északolasz hitelintézet, a Veneto Banca és a Popolare di Vicenza, ezeket az injekció mellett heteken belül tőzsdére akarják vinni). A másik deklarált cél az, hogy az alap segítsen az olasz bankok nem teljesítő hiteleinek leépítésében. Ezek összege mintegy 360 milliárd euróra rúg év eleji becslések szerint – ebből 150 milliárd már lejárt –, ez nagyjából a teljes olasz hitelállomány 17 százaléka. (A rossz hitelek zöme a vállalatoknál halmozódott fel a 2012–2014-es olasz idején, és azóta is akadályozzák a beindulását.) Januárban az Európai Központi Bank (EKB) be is jelentette, hogy ez ügyben felügyeleti vizsgálatot indít számos olasz banknál – köztük a legnagyobb UniCreditnél is –, ennek hatására hetekig zuhant az árfolyamuk. Az alap létrehozásának hírére az utóbbi napokban megindultak fölfelé, és ma is többnyire jól teljesítettek Milánóban a bankpapírok, de nagy száguldás azért nem volt, az Intesa pedig gyengült is.
Pier Carlo Padoan olasz pénzügyminiszter februárban még úgy nyilatkozott, hogy a több mint 90 napja nem teljesítő hitelek nettó állománya jóval kisebb az akkoriban emlegetett 200 milliárdnál, de ettől még sok elemzőben megmaradtak a kételyek, mire lesz elég egy 5 milliárd eurós alap a legalább egy nagyságrenddel nagyobb állomány leépítéséhez. Az mindenesetre segíthet ebben, hogy az Európai Bizottság év elején engedélyezte az olasz bankoknak a nem teljesítő hitelek értékpapírosítását – a legkevésbé kockázatosakra pedig az állam is garanciát nyújthat –, de azt egyelőre nem tudni, hogy ezeket az Atlante miként veheti majd meg. A hitelezés beindulásában igazából az segíthet, ha a kormány, ígéretéhez híven, a mentőalap létrehozása fejében benyújtja a már előkészített, a mostaninál sokkal szigorúbb csődtörvényt, így a bankokat kevésbé fenyegeti majd, hogy nekik kell a vállukon cipelni a rossz hiteleket.
