BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Megszűnőben az infláció elosztási hatása

A magas infláció a jövedelmek elosztására is hatással van. Mivel az egyes társadalmi csoportok fogyasztásának szerkezete érdemben eltér, így az általuk érzékelt infláció is jelentős különbségeket mutat. A válságot megelőző években hazánkban az alacsonyabb jövedelmű háztartások közel másfélszer magasabb áremelkedést is érzékelhettek, mint a vagyonosabb háztartások. Ez a hatás az elmúlt években eltűnt. Az általánosan alacsonyabb inflációs környezet és a relatív árak változásai egyaránt hozzájárultak az infláció jövedelem-elosztó hatásainak megszűnéséhez.

Az inflációnak számos káros, nemkívánatos hatását különbözteti meg a szakirodalom. Az árak gyors emelkedése csökkenti a pénz vásárlóerejét, kiszámíthatatlanná teszi a hosszabb távú beruházási döntéseket, általánosan magasabb nominális kamatokat eredményez. Emellett az infláció a jövedelmek elosztására is hatással van. Ennek egyik formája a hosszabb távon nominálisan rögzített szerződések érintettjei (pl. hitelnyújtók és hitelfelvevők) közötti elosztási hatás. Azonban emellett az infláció, amit a hivatalos statisztikák egy reprezentatív fogyasztói kosár átlagos árváltozásaként mérnek, a különböző társadalmi csoportok jövedelmének vásárlóértékét is eltérő módon érintik. Számos nemzetközi tapasztalat mutatja, hogy a magas infláció érzékenyebben érinti az alacsony árrugalmasságú termékeket nagyobb arányban fogyasztó alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeket. Ráadásul ezen – jövedelmeiket többnyire munkabérből és nyugdíjból szerző - háztartások jövedelmi és megtakarítási oldalon is kevésbé tudnak az infláció ellen védelmet nyújtó megoldásokat használni. Döntően ez a jelenség vezetett a köznyelvben „az infláció, mint a szegények adója” kifejezés kialakulásához is.  

A kérdőíves felmérésekben gyakori, hogy a válaszadók magasabbnak érzik az árak emelkedését, mint a hivatalos inflációs ráta. Ez nem csak az emberek szubjektív ítéletének következménye: az inflációt mindenki másként érzékeli, annak megfelelően, hogy milyen termékekből és szolgáltatásokból vásárol többet. A lakossági fogyasztás szerkezete több tényező függvénye, melyek közül az egyik legfontosabb a jövedelem. A különböző jövedelmű társadalmi csoportok fogyasztásának szerkezete érdemben eltérhet. Mivel az egyes termék- és szolgáltatáscsoportok árai eltérő ütemben változnak, az egyes háztartások által érzékelt inflációs ráták is különbözhetnek. Az eltérő fogyasztásszerkezet miatt az inflációnak a relatív árak változásán keresztül is lehet elosztó hatása, amit a gazdaságpolitikai döntéshozóknak érdemes figyelembe venni és nyomon követni.

Az alacsonyabb jövedelmű háztartások jövedelmük nagyobb részét költik alapvető szükségleti cikkekre, élelmiszerekre és hatóságilag szabályozott árazású szolgáltatásokra. A magasabb jövedelmű háztartások ezzel szemben piaci szolgáltatásokból és iparcikkekből vásárolnak arányában többet (1. ábra).

Az általunk vizsgált időszak (2007 és 2015 között) elején, 2007-2008-ban főleg az élelmiszerek és a szabályozott árú termékek esetében volt megfigyelhető jelentős áremelkedés (1. táblázat). A járműüzemanyagok ára ezzel szemben inkább az időszak közepén, 2010-2012 között emelkedett gyorsabban, majd 2014-2015 között csökkent. A szabályozott energia árak 2013 óta a kormányzati döntésekkel összhangban számottevően csökkentek. Összességében a vizsgált időszakban az élelmiszerek és az alkohol, valamint dohány termékek áremelkedése meghaladta az átlagos inflációt, míg az iparcikkek és a szabályozott szolgáltatások árainak növekedése elmaradt az átlagos inflációs értéktől.

Az egyes jövedelmi ötödök által érzékelt inflációs rátát az általuk vásárolt fogyasztási tételek árváltozásából és a fogyasztási kosaruk szerkezetéből számítható ki. Azaz a KSH által az infláció számításához használt fogyasztói kosár súlyrendszere helyett az egyes háztartások fogyasztásának szerkezetéből képzett súlyokat használtunk, hogy minél inkább közelítsünk a háztartások által ténylegesen észlelt inflációhoz.

A fogyasztásszerkezet eltérő összetételéből fakadóan a legalacsonyabb jövedelmű háztartások 2007-ben mintegy 3 százalékponttal magasabb inflációt érzékeltek, mint a legmagasabb jövedelműek (2. ábra). Ez a legalsó jövedelmi ötödöt érintő inflációs többlet 2008-2009-ben fokozatosan csökkent, és 2010-re eltűnt. Ezt követően megközelítőleg egybeesik az egyes jövedelmi ötödök által érzékelt infláció.

Az egyes ötödök által érzékelt inflációs sáv három okból szűkült össze. Egyrészt a 2010-2012 közötti időszakban az üzemanyagárak jelentős emelkedésének hatására a magasabb jövedelműek inflációja feljebb tolódott. Másrészt, 2013-tól a szabályozott árak csökkentésének hatására az alacsonyabb jövedelmű háztartások által érzékelt infláció relatíve jobban csökkent. E két tényező mellett az elmúlt években a tartósan alacsony inflációs környezet is hozzájárult az érzékelt inflációs sáv szűküléséhez. Az átlagos inflációs ráta csökkenésével párhuzamosan az infláció elosztó hatása is csökkent, és jelenleg nem érzékelhető.

A stabil, mérsékelt infláció a relatív árak kordában tartása mellett egyéb előnyöket is hordoz. Kiszámítható gazdasági környezetet teremt, lehetővé teszi az alacsony kamatszintet és a beruházások ösztönzésén keresztül hozzájárul a gazdasági növekedéshez.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.