Rengeteg izgalmat hozott az idei év a befektetők számára, igazi hullámvasútnak lehettünk tanúi Donald Trumppal, az olaszokkal és a törökökkel az élen, hogy Brazíliáról ne is beszéljünk. A fejlődő piacok szenvedése utóbbi kettő, illetve a potenciális kereskedelmi háború miatt szemmel látható, és dollárban mérve a mi régiónk is a gyengébb teljesítményű piacok közé sorolható, a globális befektetők egy kalap alá veszik más fejlődő területtel. A magyar és a lengyel piac csaknem 15 százalékkal van lejjebb év eleje óta, a régiót összefogó CETOP index 7 százalékot esett. Ennél csak olyan országoknak rosszabb a teljesítményük, mint a már említett Brazília, Törökország, Argentína és Venezuela, ahol a fundamentumok sokkal gyengébbek, mint nálunk vagy a szomszédos országokban.
A feltörekvő piaci pesszimizmus mellett az olasz politikai vihar is hozzátett természetesen a gyengélkedéshez. Mindazonáltal az alulteljesítés a fundamentumok fényében nem tűnik indokoltnak, továbbra is az európai társaknál magasabb növekedéssel lehet számolni, a tőzsdén jegyzett cégek nagy része tőkeerős, a lakosság alacsony eladósodottsága és magas megtakarítási szintje elősegíti a fogyasztás bővülését. Mind P/E, mind EV/EBITDA alapon diszkonton forog a régió az európai indexekhez viszonyítva, átlagosan 20 százalékkal olcsóbbak a szorzók alapján, Amerikához képest pedig még nagyobb a különbség.
Bár a törökök alacsonyabb szorzókon forognak, ez ne tévesszen meg senkit, ott már most is komoly gondok vannak a több évig hitelből, sőt a problémát súlyosbító dollárhitelből finanszírozott és felpumpált növekedés miatt. Itt aligha várható érdemi fellendülés az elkövetkezendő időszakban. Az olasz helyzet ugyan kockázatot hordoz, de várhatóan inkább politikai zaj lesz, és ez megmarad helyi problémának, így, hacsak a globális növekedési kép nem sérül, a régiós papírok szenvedésének középtávon véget kéne érnie, egy esetleges feltörekvő piaci pánik esetén pedig érdemes lesz a régióban szemezgetni.
