A kormány a nemzeti kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter feladatául szabta, hogy folytasson tárgyalásokat a potenciális pénzintézetekkel a Budapest Bankban (BB) meglévő közvetett (ténylegesen a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. birtokában lévő) többségi állami tulajdon megszüntetéséről. A kabinet meg akar felelni a 2015-ben az EBRD-vel kötött megállapodás azon kitételének, mely szerint – a szigorúan sohasem vett – hároméves időtartamon belül az állam értékesíti a helyi bankokban meglévő közvetlen vagy közvetett érdekeltségeit.
Bártfai-Mager Andreának olyan megoldást kell találnia, ahol az állam által a részesedésért megkapott összeg eléri vagy meghaladja azt a 700 millió dollárt (akkori árfolyamon 196 milliárd forintot), amelyért 2015-ben (a 2014 végi könyv szerinti érték 1,7-szeresén) az állam megvásárolta a BB-t.
A kormány a mostani határozattal előre jelzi a várhatóan követendő utat: a szöveg ugyanis az állami vagyonról szóló törvény azon pontjára hívja fel a figyelmet, amely szerint az állami vagyont gazdasági társaság részére nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként is rendelkezésre lehet bocsátani. Ebben az esetben a versenyeztetést is mellőzni lehet.
Régóta tartja magát az a vélekedés, hogy a pénzintézet a bankrendszer többségi hazai kézben lévő részarányának fenntartása mellett kerül majd újbóli privatizálásra – hiába jelezte korábban az Erste osztrák és a K&H belga tulajdonosa is érdeklődését a BB iránt. Ezek után leginkább két irány lehetséges: vagy az MKB csoport, vagy az átalakuló Takarékbank és takarékszövetkezeti kör lehet a BB új tulajdonosa. Mivel azonban az MKB Bank esetében egy másik, az Európai Bizottság által előírt és szigorúbb előírás, az MKB szanálásakor vállalt tőzsdére lépési kényszer teljesítése is épp ezekben a hónapokban van napirenden,
a szakértők jó része kizárja, hogy érdemes a tőzsdei bevezetés sikerét egy elhúzódó akvizícióval is nehezíteni – az elmúlt években a bankszektoron belül még a legjobban végrehajtott fúziók kapcsán is sok volt a bizonytalanság.
A másik potenciális vevő, a Takarék csoport is átalakítási folyamaton esik át, ám ebben a négylépcsős folyamatban a legfontosabb fúziók október végéig lezajlanak – addig az időpontig a szükséges engedélyek beszerzésének időigénye miatt jó eséllyel úgy sem kellene lépni egy esetleges Takarék–BB-fúzióban. Az új pénzintézeti óriás létrejöttét célzó integrációs folyamatba viszonylag könnyen beilleszthető egy másik elem betagozódása is.
Ugyan – mint láttuk – vagyoni hozzájárulásként is oda lehetne adni a BB-t bármely vevőnek, ám attól még aligha teljesülhet az az elvárás, hogy a kabinet nyereséggel tudjon kiszállni a kalandból.
(A Gránit Bank esetében ez sikerült, s a fizetett osztalékok, valamint a bank eredménye kapcsán ez borítékolható az Erstében meglévő 15 százalékos részesedés várható értékesítése esetében is – kakukktojásnak e tekintetben az azóta bezárt Széchenyi Bank tekinthető, amelyen bukott az állam.) Ezzel kapcsolatban a lapunknak nyilatkozó bankárok arra hívják fel a figyelmet, hogy a takarékszövetkezeti rendszer továbbra is rendelkezik azzal a 136 milliárdos állami hozzájárulással, amellyel a szövetkezeti hálózat stabilitását kívánta előmozdítani a kormány.
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
