A Fed és az Európai Központi Bank monetáris politikájának izgalmai között kevesebb figyelem irányul az ausztrál jegybank döntéshozóira, pedig a kenguruk földjén olyan izgalmak történtek, amilyeneket a fejlett piaci központi bankok körül csak ritkán láthatunk.
Egészen tavaly év végéig a hosszú idő után bekövetkező első kamatemelés időpontját találgatták, és elemzések sora szólt arról, hogy mivel az ausztrál gazdaság jól teljesít, talán már az év első felében megtörténhet a szigorítás. Az ausztrál jegybank elnöke azonban ahelyett, hogy a kamatemelés lehetőségét vagy esetleges idejét fejtegette volna, a világgazdasági kockázatokra hivatkozva – különösen kiemelve a Kínában várható lassulást – kamatcsökkentést helyezett kilátásba. Ez a váratlan hangulatváltás gyakorlatilag egy nap alatt több mint 2 százalékos árfolyamgyengülést eredményezett az ausztrál dollárnál, és könnyen előfordulhat, hogy a mozgásnak még nincs vége. Az árfolyam az amerikai dollárral szemben újra közel került ahhoz a 0,7000-es szinthez, amely amellett, hogy lélektanilag meghatározó érték, 2016 eleje óta nem látott mélység lenne az ausztrál dollár számára. Ennek áttörése minden bizonnyal újabb nagy eladói nyomást generálna a stop-lossok miatt.
Az ausztrál jegybank döntése után egy héttel az új-zélandi központi bank is ülésezett. Az ausztráloknál tapasztalt hangulatváltást követően az előrejelzések itt is negatívba fordultak, és hasonló jegybanki kommentárokra számítottak. Adrian Orr, a jegybank elnöke azonban sokkal óvatosabb maradt ausztrál kollégájánál, és egyelőre kétesélyesnek ítélte meg a helyzetet: az esetleges emelést sem zárta ki teljesen.
Ennek hatására az egyébként erőteljesen együtt mozgó ausztrál dollár és új-zélandi dollár keresztárfolyama jelentős esést produkálva másfél éves mélypontra zuhant. Ha a jegybankok közötti véleménykülönbség a következő hónapokban is fennmarad, akkor a mostani irány folytatódhat, és az árfolyam célba veheti a 2016-os mélypontot 1,0250 közelében.
