Háromhavi tartalékot a családoknak!

Számvevőszéki szempontból mennyire aggályos, hogy a kormányzat rendre óriási tartalékokkal számol a költségvetés kapcsán, amelyek felhasználása utána már messze nem a költségvetésre jellemző parlamenti vita alapján, hanem egyszerű kormánydöntésekkel történik?

Én nagyon nagy eredménynek tartom, hogy a magyar gazdaságban ma már olyan kérdésekről beszélhetünk, hogy jó-e, ha – mint 2017 decemberében – még tízmilliárdokat tud átcsoportosítani a kormány társadalmilag fontos területekre. A korábbi években – 2014-ig – a büdzsé stabilitásához épp ellenkező beavatkozásra volt szükség: a költségvetésben biztosított támogatásokat kellett befagyasztani, korábban eldöntött – s adott esetben már győztes közbeszerzéssel rendelkező – projekteket leállítani. Szerintem ennél negatívabb dolog nincs, mert pont azt a kiszámítható gazdálkodást nehezíti meg, amely észszerűen addig nyújtózkodik, amíg a takaró ér – ha levágnak a takaróból…

Most azt kell látni, hogy a kormány olyan többletfeladatokra biztosít forrást, amelyek a kormányzati stratégiához illeszkedő területekre juttatnak pénzt, ráadásul ezzel a következő év vagy évek költségvetését könnyíti meg. Azzal, hogy a kormány célhoz kötött támogatásokat ad – s nem hitelfelvétel támogatásával, garanciával teszi bonyolultabbá a finanszírozást –, szerintem egyszerűsíti a rendszert, és szavahihetőbbé, kiszámíthatóbbá teszi a kormányzati politikát. Arról, hogy az adott kormányzati cél, amelyre forrást biztosít a kormány, helyes-e, a számvevőszék nem mondhat véleményt, hiszen ezek politikai döntések. Mi azt értékelhetjük, hogy a forrásjuttatás és az elszámolás a törvényeknek megfelelően történt-e. Eddig ezeket döntően rendben találtuk.

Varga Mihály pénzügyminiszter óvatos, konzervatív büdzsét ígér most is, s a hírek szerint ismét tetemes tartalékokkal van tervezve a rendszer. Sokak szerint az a gond ezzel, hogy a Költségvetési Tanács is legfeljebb a végelszámolás ellenőrzésekor tudja véleményezni a juttatásokat…

Ahogy már említettem, a korábbi években hiánypolitikát, 2014-ig egyfajta válsággazdálkodást folytattunk, az Állami Számvevőszék pedig évek óta azt az álláspontot képviseli – a jelek szerint sikeresen – a Költségvetési Tanácsban, hogy tartalékolási politikát kell bevezetni, amely lehetőséget ad a kormánynak, hogy az év közben jelentkező új kihívások, tervezési hiba vagy épp új lehetőségek esetén azonnal lépni tudjon. Szerintünk az átláthatatlanabb helyzetet eredményezne, ha ezekre a célokra belső átcsoportosításokkal kellene forrást biztosítani. Nem szabad elfelejteni, hogy a költségvetési tervezést nagyon előre hoztuk, másfél évre előre igyekszik a kormány meghatározni a történéseket.

A teljes interjú a Világgazdaság hétfői számában olvasható