Számvevőszéki szempontból mennyire aggályos, hogy a kormányzat rendre óriási tartalékokkal számol a költségvetés kapcsán, amelyek felhasználása utána már messze nem a költségvetésre jellemző parlamenti vita alapján, hanem egyszerű kormánydöntésekkel történik?
Én nagyon nagy eredménynek tartom, hogy a magyar gazdaságban ma már olyan kérdésekről beszélhetünk, hogy jó-e, ha – mint 2017 decemberében – még tízmilliárdokat tud átcsoportosítani a kormány társadalmilag fontos területekre. A korábbi években – 2014-ig – a büdzsé stabilitásához épp ellenkező beavatkozásra volt szükség: a költségvetésben biztosított támogatásokat kellett befagyasztani, korábban eldöntött – s adott esetben már győztes közbeszerzéssel rendelkező – projekteket leállítani. Szerintem ennél negatívabb dolog nincs, mert pont azt a kiszámítható gazdálkodást nehezíti meg, amely észszerűen addig nyújtózkodik, amíg a takaró ér – ha levágnak a takaróból… Most azt kell látni, hogy a kormány olyan többletfeladatokra biztosít forrást, amelyek a kormányzati stratégiához illeszkedő területekre juttatnak pénzt, ráadásul ezzel a következő év vagy évek költségvetését könnyíti meg. Azzal, hogy a kormány célhoz kötött támogatásokat ad – s nem hitelfelvétel támogatásával, garanciával teszi bonyolultabbá a finanszírozást –, szerintem egyszerűsíti a rendszert, és szavahihetőbbé, kiszámíthatóbbá teszi a kormányzati politikát. Arról, hogy az adott kormányzati cél, amelyre forrást biztosít a kormány, helyes-e, a számvevőszék nem mondhat véleményt, hiszen ezek politikai döntések. Mi azt értékelhetjük, hogy a forrásjuttatás és az elszámolás a törvényeknek megfelelően történt-e. Eddig ezeket döntően rendben találtuk.
Varga Mihály pénzügyminiszter óvatos, konzervatív büdzsét ígér most is, s a hírek szerint ismét tetemes tartalékokkal van tervezve a rendszer. Sokak szerint az a gond ezzel, hogy a Költségvetési Tanács is legfeljebb a végelszámolás ellenőrzésekor tudja véleményezni a juttatásokat…
Ahogy már említettem, a korábbi években hiánypolitikát, 2014-ig egyfajta válsággazdálkodást folytattunk, az Állami Számvevőszék pedig évek óta azt az álláspontot képviseli – a jelek szerint sikeresen – a Költségvetési Tanácsban, hogy tartalékolási politikát kell bevezetni, amely lehetőséget ad a kormánynak, hogy az év közben jelentkező új kihívások, tervezési hiba vagy épp új lehetőségek esetén azonnal lépni tudjon. Szerintünk az átláthatatlanabb helyzetet eredményezne, ha ezekre a célokra belső átcsoportosításokkal kellene forrást biztosítani. Nem szabad elfelejteni, hogy a költségvetési tervezést nagyon előre hoztuk, másfél évre előre igyekszik a kormány meghatározni a történéseket.
Ha már itt tartunk: hasznos-e a következő évi költségvetést már júniusban elfogadni?
Azt gondolom, a kiszámíthatóságot nagyban erősíti, hogy a társadalom és a gazdaság szereplői több hónappal előre látják a fő irányokat, és képesek felkészülni, alkalmazkodni például az új adószabályokhoz. Az egy másik oldal, hogy a gyorsan változó gazdasági környezetben ez nagyfokú kockázatokat is hordoz, de pont ez lehet az egyik fő érv a nagymértékű tartalékolás mellett. Mert így az átláthatatlan évközi korrekciók helyett egy teljes év kiszámítható lehetőségeit teremti meg a kormány, a gazdasági környezet stabilizálódik, a költségvetésen belüli végrehajtás minősége javul. Ha ebből a szempontból nézzük meg a 2020-as költségvetési terveket, akkor arra kell figyelemmel lenni, hogy lényegében minden előrejelzés a lassulásával számol. Fontos kérdéseket vet fel a kereskedelmi háborúk eszkalálódása és a Brexit is, hogy olyan egyéb tényezőkről, mint a klímakatasztrófák és azok többletterhei, ne is beszéljünk. Mondhatjuk, hogy ezek minket egyelőre nem érintenek, hiszen az első negyedévben a gazdasági növekedés kiemelkedően magas, 5,3 százalék volt. Miért kellene ilyenkor tartalékolni? Mi azonban azt az álláspontot képviseljük, hogy pont most, amikor lehetőség van rá, az átlagosnál is jobban kell tartalékolni, felkészülni a nehezebb időkre. De ennél is tovább mennék! Azt gondolom, a mostani helyzetben a kormányzatnak meg kellene fontolnia, hogy a saját maga tartalékolásán túl a lakossági megtakarítások előmozdításában is konkrét lépéseket tegyen.
Mire gondol?
A 2008-as válság olyan helyzetben érte a magyar lakosságot, amikor nem volt érdemi megtakarítása, sőt a devizahitelek miatt kifeszítettek voltak a családi büdzsék. A háztartások sérülékenysége nagyban hozzájárult a gazdaság sérülékenységéhez. A közgazdászok abban egyetértenek, hogy a váratlan helyzetekre való felkészüléshez a háztartásoknak legalább háromhavi bevételüknek megfelelő összegű megtakarítással kell rendelkezniük. Ez készíti fel a társadalmat arra, hogy ha tényleg jön egy lassulás, és ennek keretében Magyarország nagyobbat zökkenne, a családok is képesek legyenek alkalmazkodni.
A felmérések azt mutatják, hogy a lakosság több mint 60 százaléka nem tud félretenni…
Én pontosan itt látom a kormányzati feladatot. Nem feltétlenül az a jó kezdő lépés, ha az állampolgárra hagyjuk, hogy megtakarítson, ő ballagjon el a bankba vagy épp állampapírt venni. Tehet a kormányzat egy ajánlatot a foglalkoztatóknak – beleértve természetesen az államigazgatásban dolgozók esetében saját magát –, hogy a következő évek bértárgyalásainál nagyobb bérnövekedésre csak akkor kerülhessen sor, ha a munkabér-átutalás pillanatában a foglalkoztatók egy bizonyos összeget nem közvetlenül a dolgozónak fizetnek, hanem a dolgozó megtakarítási számlájára utalnak. A háztartások így öt-tíz ezer forintonként össze tudnának rakni egy olyan megtakarítási állományt, amely majd a nehéz időkben biztonságot ad nekik. Ráadásul – és ezt is nemzetközi példák bizonyítják – az átlagember, ha valamilyen okból megtakarítása keletkezik, elkezd a pénzről gondolkozni, azaz pénzügyileg sokkal tudatosabbá válik. Talán furcsa, amit mondok, de a hitelfelvételek dinamikája megmutatja, hogy az emberek képesek megtakarítani, hiszen a törlesztőrészletek kifizetéséhez megtakarítás kell, az, hogy a család költségvetéséből hónapról hónapra félretegyék az aktuális részlet összegét. Miért ne próbálná az állam megfordítani a helyzetet, és az előrehozott fogyasztás mellett a tartalékképzésben is segíteni az állampolgárt?
Jöjjön az alapkérdés: mi lehet ennek a fedezete?
Az elmúlt két évben a bérnövekedés két számjegyű volt, s bár mindenki a dinamika lassulását várja, továbbra is erős lesz. Az az előrejelzési fronton 3 százalék körül alakul majd, miközben a fogyasztás növekedése a jelentékeny bérkiáramlás ellenére is viszonylag stabilan 5 százalék körül mozog. Ha így számolunk, akkor a rendszerben van 3-3,5 százaléknyi megtakarítási hányad, amelyet készpénz helyett le kellene kötnie az államnak. Ha a bérmegállapodásokon meg lehet állapodni arról, hogy a többletnövekedés egy részét eleve megtakarításba helyezik, a pénz is hasznosul, s az állam ajánlatot tud tenni a polgárainak a családok válságállóságára.
Az emberek aligha örülnek majd annak, ha a pénzük felett nem ők rendelkezhetnek…
Természetesen nem lehet kötelezővé tenni az ilyen számlanyitást. De az állam ösztönzőket adhatna arra, hogy az emberek zöme ezt a megoldást válassza. Egyrészt biztosíthatná az itteni megtakarítások értékállóságát – vannak például inflációkövető állampapírok. A másik oldalon pedig, azt gondolom, itt az ideje a kamatadó eltörlésének: nagyon rossz üzenet az embereket úgy ösztönözni megtakarításra, hogy a hozam egy részét elvesszük tőlük.
A MÁP+ más célra lő, hosszabb a megtakarítási idő. A mi javaslatunk egyértelműen a rövid távú likviditási problémák kezelésére, a sérülékenységmentes családi pénzügyi környezet megteremtésére irányul. A megoldás összekapcsolódik a kormányzat azon terveivel is, hogy a szabad készpénzállományt csökkentse. Ne feledjük el: még kegyelmi állapotban vagyunk, akár 1 százalékos növekedési áldozatot is be tudunk vállalni azért, hogy egy esetleges válságra mind a gazdaságot, mind a háztartásokat fel tudjuk készíteni. Szükség van a költségvetési stabilitásra, de legalább ekkora szükség van arra, hogy a magyar társadalmat pénzügyileg tudatos és erős, megtakarító családok alkossák. Az államnak minden eszközt fel kell használnia a családok pénzügyi biztonságának megerősítése érdekében.
