Washington a dollár gyengítésére játszik

Újra téma a piacon, hogy az amerikai kormányzat beavatkozik-e a közeljövőben a dollár árfolyamába. A vitát az szülte, hogy Steven Mnuchin pénzügyminiszter a Bloombergnek azt mondta: folyamatosan monitorozzák, érdemes-e beavatkozniuk a dollárárfolyamba, de egyelőre nem változtatnak a devizapolitikán. A piaci logika szerint Mnuchin ezt nem is említette volna, ha nem látna rá lehetőséget.

Különösen, hogy Donald Trump elnök lépten-nyomon az erős dollárt átkozza, s azzal vádolja Kínát és az Európai Központi Bankot, hogy szándékosan gyengítik a devizájukat.

A piaci elemzők többsége egyetért abban, hogy Mnuchin minimum megnyitotta az utat az intervenció felé. Két fő út adódik a beavatkozásra: a Fed és a kincstár. A Fed gyakorlatilag végtelen mennyiségű dollárt tud „nyomtatni”, amelyet a piacra öntve képes lehet gyengíteni a jegyzést. Az 1970-es, 1980-as években még viszonylag gyakran tett így a jegybank. Ha a Fed erre az útra lép, azzal igazolja, hogy Jerome Powell Trump befolyása alatt áll, de az „elnök bábja” címkének a Fed-elnök aligha örülne.

A Fed előtt álló másik lehetőség a monetáris lazítás, ami elvileg gyengíti a kurzust. A dollárindex azonban a hét végén 97 ponton állt, épp ott, ahol tavaly november elején. A dollár árfolyama az elmúlt egy évben mintha immunis lenne a Fed monetáris irányváltásaira vagy a jegybank kamatpolitikájára, kétséges tehát, hogy az idei kamatcsökkentés(ek) mennyire befolyásolják a jegyzést.

A Fitch hitelminősítő friss elemzésében egyetlen 25 bázispontos csökkentést vár júliusban, vagy szeptemberben.

Marad a kincstár és az Árfolyam-stabilizációs alap (ESF). A nagyjából százmilliárd dolláros vészhelyzeti alap az árfolyam-beavatkozáshoz szükséges forrást biztosítja. Az alapban a tavaly decemberi adatok szerint 22,6 milliárd dollár és 51 milliárd dollárnyi SDR, azaz a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szabadon használható pénzneme van, amely szintén lehívható dollárként.

A teljes cikk a hétfői Világgazdaságban olvasható