Újra téma a piacon, hogy az amerikai kormányzat beavatkozik-e a közeljövőben a dollár árfolyamába. A vitát az szülte, hogy Steven Mnuchin pénzügyminiszter a Bloombergnek azt mondta: folyamatosan monitorozzák, érdemes-e beavatkozniuk a dollárárfolyamba, de egyelőre nem változtatnak a devizapolitikán. A piaci logika szerint Mnuchin ezt nem is említette volna, ha nem látna rá lehetőséget. Különösen, hogy Donald Trump elnök lépten-nyomon az erős dollárt átkozza, s azzal vádolja Kínát és az Európai Központi Bankot, hogy szándékosan gyengítik a devizájukat.
A piaci elemzők többsége egyetért abban, hogy Mnuchin minimum megnyitotta az utat az intervenció felé. Két fő út adódik a beavatkozásra: a Fed és a kincstár. A Fed gyakorlatilag végtelen mennyiségű dollárt tud „nyomtatni”, amelyet a piacra öntve képes lehet gyengíteni a jegyzést. Az 1970-es, 1980-as években még viszonylag gyakran tett így a jegybank. Ha a Fed erre az útra lép, azzal igazolja, hogy Jerome Powell Trump befolyása alatt áll, de az „elnök bábja” címkének a Fed-elnök aligha örülne. A Fed előtt álló másik lehetőség a monetáris lazítás, ami elvileg gyengíti a kurzust. A dollárindex azonban a hét végén 97 ponton állt, épp ott, ahol tavaly november elején. A dollár árfolyama az elmúlt egy évben mintha immunis lenne a Fed monetáris irányváltásaira vagy a jegybank kamatpolitikájára, kétséges tehát, hogy az idei kamatcsökkentés(ek) mennyire befolyásolják a jegyzést. A Fitch hitelminősítő friss elemzésében egyetlen 25 bázispontos csökkentést vár júliusban, vagy szeptemberben.
Marad a kincstár és az Árfolyam-stabilizációs alap (ESF). A nagyjából százmilliárd dolláros vészhelyzeti alap az árfolyam-beavatkozáshoz szükséges forrást biztosítja. Az alapban a tavaly decemberi adatok szerint 22,6 milliárd dollár és 51 milliárd dollárnyi SDR, azaz a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szabadon használható pénzneme van, amely szintén lehívható dollárként. Ez összesen 73,6 milliárd dollár, aminek mozgatnia kellene az árfolyamot egy olyan piacon, amelyen naponta 5 ezermilliárd dollár áramlik át. A költségvetési eszközök önmagukban gyengék, de ha a Fed és a kincstár együtt lépne, az megmozgathatná a piacot – hangsúlyozta lapunknak Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető stratégája, aki szerint ha a kormányzat tényleg gyengébb dollárt akar, és a Fed ebben nem partner, akkor elsősorban a befektetőket kell meggyőzni, hogy érdemes shortolni a zöldhasút. „A dollár esésére játszani jelenleg sokba kerül, de ha a piac elhiszi, hogy tartósan gyengülni fog, akkor vállalja a kockázatot. A spekulatív tőke elég nagy, hogy megmozgassa az árfolyamot” – húzta alá.
Az elemzők többsége ebben egyetért: nőtt az intervenció esélye, de a hatása már kétséges. Móró úgy fogalmazott: lenne igény a gyengébb dollárra, és nőtt is az intervenció esélye. „Ha a második fél évben újabb gyenge makroadatok érkeznek, még tovább nő a valószínűsége. Ugyan az Egyesült Államok külső egyensúlyi mutatóira csak tünetkezelésként hatna a gyengébb dollár, csökkenne a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg hiánya, de a külkereskedelmi folyamatok változatlanok lennének. Van azonban az a réteg, például az agrárexportra termelők, akiknek jól jönne az 5-10 százalékkal gyengébb árfolyam-mutatott rá Móró Tamás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.