A mostani válság sok változást kényszerített ki vagy gyorsított fel – elég csak a home office forradalmára vagy a vállalati ellátási láncok újratervezésére gondolnunk. Ezek a trendek nagy nyilvánosságot kaptak, ugyanakkor érdekes változások zajlanak a téren is, ahogy a közgazdászok a gazdasági folyamatokat próbálják számszerűsíteni.
A hagyományos gazdasági statisztikák a legtöbb esetben csak érezhető időbeli késéssel állnak rendelkezésre. Amikor a gazdaság napok alatt áll le, a 30–60 nap csúszással megjelenő gazdasági statisztikákkal legfeljebb csak a gazdaságtörténészek tudnak mit kezdeni, a döntési helyzetben lévő gazdaságpolitikusok és befektetők aligha.
A valós idejű és megbízható adatok iránti igény nem új keletű – a tőkepiacokon mindennél jobban igaz, hogy akinél az adat, annál az előny.
Az elmúlt években nem véletlenül folyt a hedge fundok között verseny az úgynevezett alternatív adatokért – például hitelkártya-felhasználási statisztikák, műholdas adatok.
A járvány miatt pedig a gazdaságpolitikai döntéshozók is megértették, hogy a korábbiakhoz képest más adatokra lesz szükségük. Az amerikai jegybanki csapat által összeállított Weekly Economic Index, a magyar Pénzügyminisztérium hasonló Heti Gazdasági Indexe (HGI) vagy az MNB-stáb által bemutatott gazdasági aktivitási indikátor is ezeket a törekvéseket tükrözi.
A jelenlegi gazdasági környezet megértéséhez az új mutatókat egyebek között a szinte valós időben rendelkezésre álló üzemanyag-felhasználási adatokból, az online pénztárgépek statisztikáiból, vagy éppen Google-keresési trendekből gyúrja össze a válság által kreatívvá lett közgazdászszakma.
Pár évtizeddel ezelőtt Alan Greenspan még több-kevesebb komolysággal a férfialsónemű-eladásokra mint fontos alternatív gazdasági statisztikákra hivatkozott: ha ezen árucikkek forgalma élénkül, akkor már tényleg túl vagyunk a gazdasági visszaesés nehezén – szólt a megállapítás. Az új mutatók nem tökéletesek, de a korábbiaknál érdemben jobbak.
