Hogyan lehet egyoldalúan kartellezni?
Mit is jelent az egyoldalú nyilvános közlés, azaz a signalling? Olyan magatartásokat takar ez a kifejezés, ahol a felek nyilvános platformokon – például negyedéves pénzügyi beszámolók során – közölnek a piacra irányuló érzékeny információkat. Ezek az üzenetek csökkenthetik a versenytársak stratégiai bizonytalanságát, ami a tiszta versenyt torzíthatja, és így jogellenesnek minősülhet. Nincs tehát közvetlen kommunikáció a versenytársak között, de mégis felmerülhet a kartellezés, a kartellellenes szabályok megsértése.
Kartellezés vizsgálata az unióban
Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos iránymutatása két fő kategóriát különböztet meg:
- egyrészt tiltható a cég piaci stratégiájának vagy jövőbeli piaci magatartásának nyilvános közzététele,
- másrészt bizonyos esetekben akár a jövőbeli árazás közlése is tiltott összejátszásként kezelendő.
Egy élő példa a bizottságnak a Michelin és más autógumi-gyártók ellen indított eljárása, amelyben a pénzügyi eredményeket bemutató earning callokat vizsgálják, mert a gyártók feltételezhetően azok útján egyeztették árazási stratégiájukat.
Különösen érdekes az, hogyan keresi a kartellezés nyomait a bizottság: hatalmas volumenű nyilvános és fizetős adatbázisokból gyűjti az earning callok leiratait, majd speciális szoftverek segítségével fontos szókapcsolatokat azonosít, amelyek a vállalatok stratégiai magatartására utalnak. Ennek alapján választotta ki a gumiabroncsszektort, ahol kiugróan sok ilyen gyanús szókapcsolatot talált – ez arra utal, hogy valóban így üzenhettek egymásnak a versenytársak. Az eljárás ugyanakkor túlmutat önmagán: a több százezer nyilvános beszámoló szövegének mennyiségi és minőségi elemzésével létrehozott adatbázis és a módszer más iparágakban és más nemzeti piacokon is felhasználható lehet.
Bár ez az eljárás forradalminak tűnhet – és a hatalmas adatmennyiség mesterséges intelligencia segítségével végzett elemzése szempontjából az is –, de maga az ötlet nem új. A majdnem húszéves, 2006-os Valassis-ügy – amelyet az amerikai versenyhatóság vizsgált – a tiltott signalling sokkal vegytisztább példája. A két szereplő által dominált amerikai kuponpiacon a Valassis negyedéves elemzői callján lényegében nyilvános „tűzszüneti ajánlatot” tett versenytársának. A callon felvázolt stratégia szerint megelégszenek az aktuális piaci részesedésükkel, az ügyfelek megszerzése érdekében nem ígérnek a versenytárs News America árai alá. Saját ügyfeleiket viszont keményen megvédik: csak addig tartják magukat a tűzszünethez, amíg a versenytárs is így tesz. A hatóság ezt a nyilvános kartellfelhívást egyértelműen jogellenesnek, a verseny szabadságát sértőnek minősítette, ami tiltott módon csökkenti az árversenyt. Érdekes és sokatmondó az érvelésük: ha a nyilvános kartellfelhívás jogszerű lenne, akkor nem is lenne szükség arra, hogy a cégek titokban egyeztessenek.
Elsőre furcsán hangzik a cikk elején említett másik eset, amikor az árak közzététele ütközhet jogszabályba. Egy másik európai bizottsági eljárásból – a tengeri teherszállításra vonatkozó Container Liner Shipping-ügyből – kiderül, mikor lehet ez problémás. Akkor, ha a közlés jövőbeli, nem eldöntött áremelésekre vonatkozik, ha a közléssel a versenytársak reakcióit szondázzák és azok következtében módosulhatnak az árak, és közzétételük nem indokolt a vevők szempontjából, mert például nem konkrét árat tesznek közzé, hanem az általános áremelés mértékét.
Szintén jellemző példa a svéd versenyhatóság vizsgálata a benzinkutak árközzétételi gyakorlatával kapcsolatban. A piacvezető lánc meghatározott napokon aktualizálta az árait és közzétette az ajánlott kútárakat is. Ezt a versenytársak jellemzően egy órán belül lekövették. A hatóság szerint az ajánlott ár közzététele a fogyasztók szempontjából nem releváns és hasznos, hiszen a helyi árak ettől eltérhetnek, viszont ez a fajta ártranszparencia károsan hat a versenyre.
A versenyhatóságok figyelme tehát nem csupán a titkos kartellekre, hanem a nyilvános, egyoldalú közlésekre is kiterjed, különösen akkor, ha ezek elősegítik a versenytársak stratégiájának összehangolását vagy az árak közös alakítását. Ez új kihívást jelent a vállalatok számára, akiknek figyelniük kell arra, hogy milyen információkat és hogyan tesznek közzé a piacon.
