„Hiába számít olcsónak egy eszköz, ha egyszer nem tudom megvenni”

A tavaszi pánik heteiben rengeteg befektető vont ki tőkét az alapokból vagy a privátbankári szolgáltatóknál lévő megtakarításaiból. Az Aberdeen hogyan élte meg ezt

az időszakot?

Nehéz időszak volt, heves ármozgásokkal. Ugyanakkor nem ez volt az első pánik, amelyet átéltünk, és minden bizonnyal nem is az utolsó, még ha ezúttal a korábbiaknál gyorsabb lefolyású volt is. A befektetők is hozták a papírformát: a kisbefektetők és a privátbanki ügyfelek által használt nyílt végű alapoknál volt tőkekiáramlás, de a hosszú távú intézményi mandátumok nem mozdultak, így nekik a piacok visszapattanása a tavaszi veszteségek túlnyomó részét már vissza is adta. Szerencsére nálunk ez utóbbiak dominálnak, így az év első felét nézve pozitív a mérleg.

U, V, L – ezek mind a kilábalás betűjelei lehetnek, a globális gazdaságok hogyan állhatnak talpra a krízisből?

A járványnak maradandó gazdasági hatásai lesznek, ezért nem számítok V jellegű kilábalásra. Mindenki számára hozzáférhető vakcina hiányában sok szektor, mint például a turizmus vagy a vendéglátóipar, nem fog visszatérni a korábbi aktivitási szintre, miközben a globalizáció évek óta tartó visszaszorulása most újabb lökést kapott, ami szintén negatívan fog hatni a globális növekedésre. De befektetőként nem csak arra kell figyelni, hogyan alakul a növekedés. Példátlan gazdasági sokkot élünk át, annak minden növekedésre, fogyasztásra, munkaerőpiacra, vállalati nyereségekre gyakorolt negatív hatásával, amellyel szemben egy szintén példátlan gazdaságpolitikai válasz áll, összehangolt fiskális és a monetáris ösztönzőkkel. E két hatás eredője mozgatja a piacokat, és egyelőre az utóbbi áll nyerésre.

Inkább a nyugodt időszakot kedveli profi befektetőként, vagy a volatilis piacokat?

Hosszú távú befektetőként a nyugodt pia-cok híve vagyok, amikor is a fundamentumok határozzák meg az árazást, és nem a csordaszellem. Magas volatilitás mellett persze könnyebben kialakulhat félreárazás (amikor egy eszköz ára jelentősebben eltér a fundamentumoktól), ugyanakkor például az én területemen, a feltörekvő kötvények piacán, a megnövekedett volatilitás gyakran együtt jár a likviditás kiszáradásával, ami megnehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi a félreárazás kihasználását. Hiá-ba tudod, hogy olcsó, ha nem tudod megvenni.

Egy tavalyi felmérés szerint a vagyonkezelők és az alapkezelők harmada is eltűnhet globálisan.

Az iparági konszolidáció folytatódni fog, a verseny a vagyonkezelési díjak csökkenésével jár, ami mellett csak a nagy vagyont kezelő cégek maradhatnak talpon. Ez elsősorban a nagy likvid piacokon megy végbe, ahol a befektetések jelentős része már most is az olcsóbb, passzív stratégiákba áramlik. Ugyanakkor a kevésbé likvid piacokon megmaradhatnak a kisebb, szakosodott vagyonkezelők, akik a speciális szakértelmükért továbbra is magasabb díjat kérhetnek. Ezzel párhuzamosan a hagyományos értelemben vett befektetési alapokat felváltják a tőzsdén jegyzett alapok (aktív vagy passzív ETF-ek), amelyek könnyebb és gyorsabb hozzáférést nyújtanak a befektetőknek. Érdemes még megemlíteni a befektetések javában zajló „demokratizálódását” is, amelynek révén a hagyományos közvetítők kiiktatásával a befektetők az elektronikus platformok és applikációk által közvetlenül férnek hozzá a piacokhoz.

Sokszor látjuk, hogy török és ukrán piacokkal kapcsolatban nyilatkozik. Hogy tekint az ottani befektetésekre?

Mindkettő tipikus feltörekvő piaci ország, de befektetőként jelentősek a különbségek. Ukrajna hat éve átélt egy forradalmat, elvesztette területe egy iparilag nagyon fontos részét, ezt követte az államcsőd, a devizaárfolyam összeomlása, az infláció és az államadósság megugrása. Innen indultak el a Nemzetközi Valutaalap segítségével és finanszírozásával egy fenntartható növekedési pálya felé. Ehhez azonban fel kellett számolni a mindent átható korrupciót, az oligarchák befolyását a politikára és az állami intézményekre, a bankrendszer visszásságait. Nem mondhatjuk, hogy ezeket maradéktalanul sikerült elérni, de a haladási irány jó, és a változások társadalmi támogatottsága is megvan. Ezért talán nem meglepő, hogy az ukrán devizaadósság nagyon népszerű a befektetők körében, a dedikált alapkezelőknél ma ez a legnagyobb túlsúly. Törökország ennek az ellentéte. A négy évvel ezelőtti sikertelen puccskísérlet idején az országot alacsony adósság és hiány, mérsékelt infláció és stabil növekedés jellemezte. Bár a gazdaságpolitika már évek óta romlott, ez a folyamat a puccs után felgyorsult, a hatalomkoncentráció került a középpontba, az intézményi függetlenség rovására. A költségvetési fegyelem fellazult, a hitelezést felpörgették, az infláció megugrott. Ez fenntarthatatlan pálya, és ennek megfelelően a befektetők nem lelkesednek a török eszközökért. A valaha népszerű hosszú lejáratú helyi állampapírok két számjegyű hozam mellett sem kellenek a külföldieknek, a kincstár már másfél éve nem tud kibocsátani belőlük, és most már ott tartunk, hogy a török jegybank számláján több líraállampapír van, mint összesen a külföldieknél. A jegybank most küzd az árfolyam összeomlása ellen, a tartalékai azonban vészesen fogynak, ami felveti a tőkemozgások korlátozásának rémét. Vagyis sokkal jobb a kiindulópont, de rossz a haladási irány.

A következő tíz évben melyik lehet az a tematika, amely a leginkább befolyásolhatja a befektetési piacokat? ESG, klímaváltozás, egyéb?

Ez egy nagyon komplex kérdés. Egyfelől a következő évtized a járvány utóhatásairól fog szólni. Újraértelmezzük az állami szerepvállalást, az inga ismét a nagyobb befolyás irányába lendül. Ez mérsékelheti a ciklikus kockázatokat, de egyben az „alkotó rombolás” visszaszorulásához, zombi vállalatok kialakulásához vezethet. A nagyobb újraelosztás csökkentheti a jövedelmi különbségeket, de befolyásolhatja a beruházási döntéseket és a vállalatok profitabilitását. Ugyanakkor a kedvezőtlen termelékenységi és demográfiai folyamatok mellett a világgazdasági növekedés nem lesz elegendő ahhoz, hogy a fedezze a szükséges egészségügyi és klímavédelmi beruházásokat, így az államok eladósodottsága és gazdasági súlya tovább nő. Ez persze csak tartósan alacsony kamatok mellett valósítható meg, ezért a monetáris politika szerepe is átértelmeződik. Másfelől folytatódnak a korábbi tendenciák, sőt a járvány fel is erősíti ezeket. Tovább csökken a globalizáció mértéke, gyengülnek a nemzetközi értékláncok. A nagyhatalmak közötti technológiai harc fokozódik, és az államok egyre inkább szembekerülnek az oligopol tech óriásokkal. Tovább mélyül a digitalizáció; az online vásárlás, az elektronikus szolgáltatások, a távmunka és -oktatás beépülnek a mindennapokba. A befektetők körében pedig egyre fontosabb lesz a fenntarthatóság, a környezet mellett nagyobb hangsúlyt kapnak a társadalmi kihívások. Erre válaszul a pénzügyi innováció támogatni fogja a globális problémák kezelését.

Magánszemélyként milyen eszközökben tartja a befektetéseit? Van például köztük magyar részvény vagy a népszerű MÁP Plusz?

Magánszemélyként minimális a forintkitettségem, a globálisan diverzifikált befektetéseket részesítem előnyben. A befektetési piac korábban már említett demokratizálódása révén ma már a legtöbb eszközosztály mindenki számára hozzáférhető, és a kockázat szintje dinamikusan kezelhető. Egyedi (kibocsátói) kockázatot csak hosszú távú közvetlen befektetésnél vállalok, mint amilyen a private equity vagy az ingatlan.

Út a Közgáztól a londoni Citybe

Szabó Viktor a Közgázon végzett, 1999 és 2008 között a Magyar Nemzeti Bankban, a pénzpolitikai főosztályon dolgozott. Közvetlenül a pénzügyi válság előtt a magyar Credit Suisse-hez igazolt portfóliókezelőként, innen a 2009-es felvásárlással került az Aberdeenhez. 2011-től a londoni csapatban globális feltörekvő piaci kötvényportfóliókat kezel, immár befektetési igazgatóként. 2007-ben megszerezte a CFA-képesítést. | VG