Lassan többet ér a parketten a Richter, mint a Mol

Történelmi maximumértékét ostromolta a tegnapi kereskedésben a Richter árfolyama, emelkedett a Mol is, végül a gyógyszergyártó kurzusa mínuszban zárt. A két társaság kapitalizációja közel maradt egymáshoz, de kedden és tegnap is volt olyan időszaka a kereskedésnek, amikor a Richter piaci értéke magasabb volt a Molénál.

Ahhoz, hogy az OTP mögötti sorrendben ilyen drámai átrendeződés történjen, az kellett, hogy a Richter-részvény kurzusa idén 15 százalékkal emelkedjen, a Molé pedig 43,5 százalékkal zuhanjon. A két társaság piaci értéke augusztus végén kezdett közelíteni egymáshoz,

kedden pedig meg is történt az első helycsere.

„A két részvény piaci kapitali­zációjának változása pontosan illusztrálja a befektetői hangulat változását. Mindkét társaság stratégiai irányváltáson megy át, a Richter generikus gyógyszergyártóból alakul ár specialty pharma vállalattá, és a jelek szerint egyetlen originális, saját fejlesztésű készítmény – a cariprazine – óriási piaci sikere elegendő volt ahhoz, hogy a befektetők hazai kedvencévé váljon a Richter-részvény” – értékelt a Világgazdaság kérdésére Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője.

A Mol, mint ahogy a teljes szektor, transzformációs pályán halad, de ebben az iparágban egy ilyen átalakítási folyamat tőkeigénye jóval magasabb. Vágó szerint az ágazat befektetői megítélése még jó ideig negatív maradhat,

ami az esetenként mínuszos vagy nullszaldós finomítói marzsok láttán aligha meglepő.

Mégis lehet esélye annak, hogy a magyar piacra és azon belül a Molra rátaláljanak a befektetők. Erre azonban a pandémia lecsengése és az amerikai elnökválasztás után lehet esély, ha megindul a befektetői tőke kiáramlása a technológiai részvényekből a ma még kifejezetten került ciklikus papírok felé – mondta Vágó.

Magára találhat a Mol-részvény is, 2022–2023-ban a társaság a cash flow-ját a jelenlegitől eltérő termékmixből állítja majd elő,

az abból számított jelenérték pedig a mostani árszintnél 20 százalékkal magasabb célárat vetít előre.

Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője szerint is a globális befektetői hangulat tükrö­ző­dik a magyar blue chipek kapita­li­zációjának változásában. Nincs ez másképp az amerikai tőzsdén sem, húsz éve az S&P 500 indextagok összesített kapitalizációjának a negyedét adták a gáz- és olajipari vállalatok, mára ez 3,5 százalékra esett.

Pletser szerint a teljes ágazatra nagy nyomás nehezedik a befektetők részéről, akik átalakulást várnak, a technológiai váltás azonban óriási költségekkel jár, és itt nemcsak a beruházási kiadásokra kell gondolni, hanem a megújuló energia magas, akár többszörös előállítási költségére is.

Az olajtársaság alulteljesítése volt a meghatározó

„A hazai régiós részvényalapok többségénél önmagában nem a piaci kapitalizáció (market cap) az érdekes, hanem az, hogy a referenciaindexekben hogyan alakul az eszközök súlyozása. Mivel a referenciaindexek elsöprő többsége market cap súlyozású, a Richter és a Mol piaci értékének változása leképződik az alapba és a referenciaindexbe is, s emiatt jellemzően nem változtatnak az alapkezelők a súlyokon.

Viszont ha például az adott részvény már nem fér be a referenciaindexbe, akkor az már sokkal inkább érintheti az alapkezelők súlyozását is. Ugyanez igaz akkor, ha az adott értékpapír bekerül egy új indexbe. Több oka van, hogy a két kibocsátó piaci értéke ennyire közel került egymáshoz: egyre kevésbé szeretik a befektetők az olajipari cégeket és köztük a Molt, aminek részben az az oka, hogy az idén tavasszal túlkínálat alakult ki az olajpiacon, de egy másik fontos aspektusa az ESG-szemlélet térnyerése.

Persze a Richter emelkedése is fontos az összeérésben, viszont inkább a Mol piaci kapitalizációjának a lefelezése a domináns faktor” – értékelt lapunknak Pekár Dávid, a Raiffeisen Alapkezelő portfóliómenedzsere. | VG