Egyszeri eseményként árazták a piacok a járványt

A 2020-as esztendő nagyjából úgy érhet véget, ahogy indult. A részvénypiacokon bikák rohangálnak újabb és újabb csúcsokra tolva az indexeket. Ez a tény akár kicsit unalmasan is hangozhat azok számára, akik rendszeresen követik a piaci folyamatokat, ha nem lett volna egy mindenképpen történelmi esemény idén: a járvány és a hozzá kapcsolódó zuhanás. Az idei esztendő bizonyosan nem a könnyen feledhető évek sorát gyarapítja, inkább mélyen bevésődik majd a piaci szereplők emlékezetébe. Az amerikai S&P 500 index 65 százalékkal van feljebb márciusi mélypontjához képest, és eddig úgy tűnik, az évet 15 százalékos növekménnyel zárhatja.

Érdekes belegondolni, hogy ha félretesszük a pandémiát egy pillanatra, azt láthatjuk, hogy az amerikai index szembement a 2019 végén napvilágot látott várakozásokkal. Akkoriban az előrejelzések arról szóltak, hogy a tőzsdemutató nagyjából 5 százalékos emelkedést könyvelhet el az idén, ezzel szemben most úgy látszik, hogy még a történelmi átlag szerinti 10 százalék körüli növekedést is meghaladhatja az idei emelkedés. Mindez pedig a februári csúcstól számított 34 százalékos esés ellenére történik.

Az amerikai részvénypiacon két kiadós emelkedést élhettünk meg az idén, köztük egy olyan szakasszal, amikor a medve uralkodott. Ilyesmi történt már korábban is, legutóbb 1987-ben, de idén a piac magához térése meglepetésszerűen gyors volt. Az S&P 500 történetének leggyorsabban lecsengő medvepiacát élhette át, amely mindössze 33 napig tartott, mielőtt beindult a történetileg harmadik legfürgébb emelkedés, öt hónap alatt elérve a leszakadás előtti szintet. Ezután az amerikai piac, mint afféle maratoni futó, összeesett a kimerültségtől, és egy háromhetes visszaesés jött, amelyből a jelenleg is tartó emelkedéssel „támadt fel” a tőzsde. Ezt követően az index annak ellenére ért új csúcsokra, hogy a járványstatisztikák ismét romlottak, és a választás sötét felhője is ott gomolygott az égen. Mintha a piac megtanult volna jó és rossz környezetben egyaránt pénzt csinálni.

A tőzsde a jövőt árazza. Ezzel együtt azonban, ha azt tekintjük, hogy mennyire volt támogató az aktuális gazdasági háttér, a szakadék a két terület között mélynek látszik. Februárhoz képest ötmillióval több a munkanélküli, jóllehet az NBER (National Bureau of Economic Research) a februárban indult visszaesést hivatalosan nem nyilvánította újabb recessziónak. Persze ez nem feltétlenül szokatlan, hiszen a most is tartó, hosszú távú emelkedés indulása idején, 2009-ben az amerikai gazdaság szintén recesszióban volt. Ennek alapján a piac értékítélete szerint a járvány inkább egy egyszeri esemény, semmint valami olyan fundamentális probléma, amely alapjaiban károsítja a gazdaság szerkezetét.

Néhány alapvető változás persze történt. Ilyen például a home office elterjedése, ami bizonyára generál majd hosszabb távon változásokat, ha az otthon elköltött ebédeket, az ingázásokból felszabaduló időt vagy a kereskedelmi ingatlanokban bérelt irodák területének csökkenését vesszük figyelembe. A problémák között vannak olyanok is, amelyek hosszabb távon elmérgesedhetnek. Talán elég, ha az államadósság és a költségvetési hiány alakulására gondolunk.

A gyors emelkedést az is támogatta, hogy a befektetői gondolkodásban nem vert gyökeret az, hogy a pandémia pénzügyi válságba megy át. Ez pedig egyértelműen a Fed lépéseinek köszönhető. A Federal Reserve eszköztárának számos darabját felhasználta: az, hogy beállt a hitelek mögé, vagy hogy folytatta a mennyiségi lazítás (QE) programját, csak ízelítő. A kongresszus is nagyon gyorsan lépett, hiszen már márciusban 2,2 ezermilliárd dolláros mentőcsomagot fogadott el, készpénzt juttatva az amerikai polgárok és vállalkozások zsebébe. Persze a pozitívumok mellett kérdés az is, hogy vajon milyen inflációs folyamatok magját vetik el a válságkezelésnek ezek az eszközei.

A részvénypiaci emelkedést azonban sokkal inkább a gyógyszeripari, semmint a politikai folyamatok támogatták. A további monetáris stimulus, amelyre Jerome Powell jegybankelnök is többször hivatkozott, egyelőre függőben van, a járványstatisztikák rosszak, bizonyos körzetekben szigorították a lezárásokat, a kiterjesztett munkanélküli-segélyezés az év végén lejár. Megoldásra váró problémák tehát továbbra is vannak, az alaptétel ugyanakkor változatlan: a gazdaság teljes helyreállása azon múlik, hogy a szereplői mikor térhetnek vissza a normál életükbe.