Akár történelmi jelentőségű is lehet a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) szerdai találkozója, a globális termelés 37 százalékáért felelő kartell tagjai a pandémia kitörése óta először csaphatnak nem csak virtuális formában egymás tenyerébe. 

OPEC Headquarters In Vienna, Austria, The Headquarters of the Organisation of the Petroleum Exporting Countries (OPEC) in Vienna, Austria on 17 December, 2018.   (Photo by Beata Zawrzel/NurPhoto) (Photo by Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Fotó: Beata Zawrzel / AFP

A személyes összejövetel szombati híre felbolydulást okozott, és felerősítette a találgatásokat, hogy a napi termelés jelentős csökkentésére kell felkészülni, a kibocsátást egymillió hordóval vághatják vissza a márciusi csúcshoz képest 35 százalékos áreső láttán.

Ilyesmit árazhatott a piac is, kedden a két fő nyersolajtípus jegyzésára 2 százalékkal emelkedett, a WTI ára hordónként 85 dollár fölé nőtt, a Brent pedig 91 dollár közelébe. Igaz, mivel a legtöbb OPEC-tag már most is a kvótája alatt termel, a valóságban csak 400 ezer hordóval csökkenne a kínálat, de volt olyan elemző, aki ezt is elégnek tartja a 100 dolláros olajárak visszatértéhez. A várakozások a bányászat napi 500 ezer és másfél millió hordónyi visszavágása között szóródnak. 

A termelés csökkentése mellett a találkozó nagy kérdése, hogyan alakul az OPEC-tagok viszonya Oroszországgal. A jelenlegi információk szerint orosz részről Alekszandr Novak utazik Bécsbe. A volt energiaügyi miniszter, aki most miniszterelnök-helyettes, a legmagasabb rangú orosz képviselő, aki az orosz–ukrán háború kitörése óta Európába látogat. (Novakot az nem szankcionálta, az Egyesült Államok viszont igen.) A jelek szerint a szaúdiak és az oroszok számos dologban hasonlóan értékelik a piaci folyamatokat, egyformán aggasztja őket a globális kereslet lassulása, a kőolajár csökkenése, illetve a dollár látványos erősödése. Emellett az oroszoknak természetesen a termékeikre kivetett és decemberben hatályba lépő szankciók fájnak, és a rubel erősödésének sem örülnek túlzottan az exportőreik. 

 

Akármekkorát is vág az OPEC+, a fejfájás a tengerentúlon borítékolható, az Egyesült Államok a háta közepére sem kívánna a novemberi időközi választás előtt egy nagyobb áremelkedést az olajpiacon, a tartalékaik négy évtizedes mélyponton vannak, de még így sem zárható ki további felszabadítás a stratégiai készletekből. A CNBC előzetesében kitért arra is, hogy az amerikai–szaúdi kapcsolatok sincsenek a csúcson, az egyik demokrata képviselő belengette, hogy egy nagyarányú termeléscsökkentésre a Szaúd-Arábiába történő fegyver- és repülőgépalkatrész-beszállítás felfüggesztésével lenne érdemes válaszolni. 

Mindenesetre a kínálatcsökkentést legerőteljesebben az oroszok szorgalmazzák, vagyis olyan piaci környezetben kardoskodnak a még magasabb árak érdekében, amikor egész Európa szenved az energiaár-robbanástól. 

Az Ural típus árelőnye még most is jelentős, 24 dollár hordónként, de messze van már az áprilisi extrém szint, amikor 37 dollár volt az árkülönbözet a Brenthez képest

A Bloomberg kedden publikált jelentése szerint a kartelltagok szeptemberben naponta 29,89 millió hordónyi olajat bányásztak, 230 ezer hordóval többet, mint augusztusban. A növekedés fele Líbiának köszönhető, miután a kormány júliusban megállapodást kötött a tüntetőkkel és a törzsi vezetőkkel a hónapok óta nagyrészt lezárt mezők és exportterminálok újranyitásáról.