Intelligenciát mindenhová!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság„Egész életünk küzdés a homállyal” - írja Lucretius, „A természetről” című művében, és bár jó 2100 éve vetette ezt papírra, ma is sokszor kritikus ismérv. Az ókori filozófiai gyorstalpaló helyett lássuk, hogy vajon miért. Kíméletlenül egysíkú ma általánosan a piacokról értekezni, mert az MI-sztorit pár havonta megszakítja egy háború, legyen szó vámról vagy Iránról, aztán visszatérünk a „kezdőpontra”.
Lassan négy éve van itt velünk a ChatGPT-paradigma. A paradigma, ami nem más, mint egy sztori, egy világkép (még az sem kitétel, hogy igaz legyen), amely mentén rendezni tudjuk gondolatainkat. A Föld a Nap körül kering, ez egy paradigma, miközben szinte sohasem találkozunk vele, hiszen innen úgy látjuk, hogy pont fordítva van.
Az MI jövője ma még teljesen homályos, ami persze tökéletesen jó hír az iparág szereplőinek, befektetőinek. Ez a ködös kép a vonzereje az MI-projekteknek. Amíg nem teljesen világos a kép, addig nem is lehet objektíven mérni és az ígéretek korlátlanok maradhatnak. Addig minden nap fel lehet kavarni a pocsolyát, hogy mélyebbnek tűnjön.
Válogathatnánk a bizonyítékok között, számos előrejelzés születik nap mint nap.
Például a SpaceX kibocsátási tájékoztatójában az MI célpiacát körülbelül 27 ezer milliárd dollárra becsülték, amely az S&P 500-ban foglalt cégek működési költségének nagyjából a másfélszerese, az aggregált bevételük 1,3-szorosa, és az amerikai GDP nagyjából 85 százaléka. Mi ez, ha nem korlátlan lehetőség?
Itt aztán lehet pénzt csinálni, csak arra kell figyelni, hogy nehogy a 90-es/2000-es évek csapdájába essünk, amikor is 1998-ban egy megabit továbbítása 1200 dollár volt, 17 évvel később pedig már csak 63 cent.
Egy azonban biztos, a lehető legjobb időpont volt egy MI-kapcsolt cég tőzsdei bevezetésére, hiszen ezen cégek P/E mutatója 2025-ben átlagosan 45 volt, ma közelíti a 80-at. Hogy ebből lesz-e valaha kézzelfogható hatékonyságjavulás, azt a jövő majd eldönti.
Az MI rendszerszintűvé vált
Múltbeli megfigyelésünk azonban erre is van: az internet boom 1994-es „indulása” (az az év, amikor a Netscape megszületett) és 2002 között az amerikai gazdasági kibocsátás (GDP) azon része, amely nem magyarázható a munkaerő és a tőke mennyiségének növekedésével, egyszóval a hatékonyságjavulás, átlagosan 1,7 százalék volt évente.
Az utóbbi négy évben, 2022-től napjainkig pedig átlagosan 0,7 százalék. És mennyi volt ez a hatékonyságjavulás a II. világháború és 1980 között? 2 százalék. Egyébként nincs új a nap alatt, a technológiába vetett hit számos alkalommal foglalkoztatta úgy a befektetőket, mint a mindennapi embert.
Az 1950-es években az adatrögzítés automatizálása, a 70-es években a „tronics-boom”, a 80-as években a Star Wars is ráerősített a „high-tech” világra, amit fokozott például a Robot Store tulajdonosa, aki azt mondta 1983-ban, hogy egy évtizeden belül minden második háztartásban lesz egy humanoid robot (ezt a viccet azóta más is elsütötte). De ebben az évtizedben indult be igazán az autógyárak robotizációja is. Az internet és az MI időszakát pedig nem kell bemutatni.
Itt vagyunk most, egy olyan világban, ahol az indexek koncentrációja elképesztő értéket mutat. Az S&P 500 technológia és MI-kapcsolt cégeinek aránya közelíti az 50 százalékot, az MSCI EM index (fejlődő piac) technológiai aránya négy év alatt több, mint megduplázódott, 45 százalékra, mindösszesen 3-4 papírnak köszönhetően.
Dél-Korea és Tajvan technológiai exportja a GDP 30-40 százalékát teheti ki jövőre. Magyarul az MI egyre inkább szisztematikussá, rendszerszintűvé vált. Ez már nem egy egyedi faktor, hanem az egész piaci ökoszisztémát mozgató jelenség, ad absurdum diverzifikálhatatlan.
Költői túlzás persze mindez, hiszen, ha az ember beemeli a portfóliójába a KKE régiót (Közép- és Kelet-Európa), akkor kikerülheti a technológiát, hogy egy másik szorítóba, a pénzügy-energetika szentkettősségbe sétáljon be, abba a két iparágba, amelyektől a régió teljesítménye az elmúlt 10-15 éveben függött.
Nincs buborék a klasszikus értelemben
Jó hír, hogy nem 2000/2001 van. Nincs buborék a klasszikus értelemben.
A fontos technológiai cégek ma pénzt termelnek, tartalékkal rendelkeznek, van brandjük, és az egész világot lefedő felhasználói hálójuk. Ami történhet, az egy átárazódás, amennyiben kiderülne, hogy az MI egy megkülönböztethetetlen tömegtermék.
Erre pedig van némi esély, egyrészt az internet példája, másrészt például a kínai modellek a nagy amerikai nyelvi modellek tudásának mintegy 80-85 százalékát kínálják nagyjából tized annyi költségért.
A prémium csökkenésének (például alacsonyabb P/E) másik okozója pedig az lehet, hogy a várakozások egetverőek, lehet, hogy elérhetetlenek. Elemzők szerint az amerikai kisvállalatokat tömörítő Russell 2000 kosarát alkotó részvényekre jutó eredmények növekedése 35-45 százalék lehet (2026/27-ben), miközben az index tagjainak harmada veszteséges. Ha a 40 százalék „csak” 25 százalék lesz, az tudjuk mit fog jelenteni.
A másik jó hír, hogy a technológia előretörésével számos iparág méltatlanul alulreprezentálttá vált. Az egészségügy , vagy a ciklikus iparágak 20-30 éve nem képviseltek ilyen alacsony súlyt a nagyobb indexekben, miközben például a ciklikus iparágnak mégis mikor kéne emelkednie, ha nem a 2-3 százalékos amerikai gazdasági növekedés időszakában?
A bónusz jó hír, hogy mindenféle üres zajongással szemben a „prive equity”, a „venture capital”, a „private credit” és „leverage loan” kitettség sem annyira vészjósló ebben az iparágban. Bár a „venture capital” befektetők tőkéjük kb. 45 százalékát helyezték szoftver és így MI-kapcsolt cégekbe, a többi finanszírozási formánál ez körülbelül 15-20 százalék, ami nem mondható extrém koncentráltságnak. (Bár lehet naivan, de azt gondoljuk, hogy a „venture capital” befektetők pontosan tisztában vannak a kockázatokkal).
Zárszóként: a helyzet homályos, így a kockázatkezelés felértékelődik, és ne feledjük Arisztotelész szavait se: „az észszerűtlenségek néha nem is azok, mert valószínű, hogy valószínűtlen is történhetik.”
