John Coates, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) részéről felügyeli a tokiói nyári játékok előkészületeit, úgy véli, az egyéves halasztás segíthet abban, hogy gyorsan újra tudjon indulni a japán gazdaság.
A koordinációs testület ausztrál vezetője szerint a koronavírus-járvány hatásai miatt a távol-keleti szigetország recesszióban lesz a jövő évi olimpia idején, de a játékok stimulálhatják az újrakezdést, például a turizmus élénkülésével.
Coates véleményét osztja az általa „nagyon, nagyon okos embernek” nevezett Abe Sindzó japán miniszterelnök, aki a nehézségek mellett ugyancsak látja az olimpia kínálta lehetőségeket.
Azon közgazdászok szerint ugyanakkor, akiket az AP amerikai hírügynökség megkeresett,
a japán gazdaság méretéhez képest az olimpia hatása elhanyagolható lesz.
Ennek alátámasztására emlékeztetnek rá, hogy a korábbi játékok idején az elszabadult árak és a várható tömeg inkább elbátortalanította azokat a turistákat, aki az olimpiától függetlenül terveztek utazást az adott régióba.
Helen Lenskyj, a torontói egyetem professzor emeritája szerint az optimista jóslatok szembemennek a játékok gazdasági hatásaira vonatkozó összes kutatással, amelyek ráadásul kedvező időszakra vonatkoznak, miközben a mostani egyáltalán nem az.
A kutató, aki nyolc kötetet írt az olimpiákról, úgy véli, Japán jobban járna, ha nem kellene finanszíroznia az olimpiát.
A történelem mostani pillanatában egy nagyon okos embernek azt kellene kívánnia, hogy országára ne nehezedjen egy olimpia megrendezésének a többletterhe
– fogalmazott.
Japán hivatalosan 12,6 milliárd dollárt költ a játékok megrendezésére, egy decemberi audit jelentés szerint azonban az összeg kétszer ennyi is lehet.
Az adófizetők ebből 5,6 milliárdot állnak.
A NOB, illetve a japán házigazdák jelenleg nem tudják mennyi többletköltséget jelent az egyéves halasztás, de a becslések kétmilliárd és hatmilliárd dollár között mozognak.
Ennek legnagyobb részét Japán állja a játékok elnyerésekor, 2013-ban megkötött szerződés alapján.
John Coates megerősítette, hogy a NOB több száz millió dollárral járul hozzá a költségekhez, de ez a nemzetközi szövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok megnövekedett terheit csökkenti, nem pedig a japán szervezőkét.
Muto Tosiro, a szervezőbizottság igazgatója a rájuk háruló költségeket „masszívnak” nevezte, Coates pedig elismerte, hogy „lesznek bizonyos negatív hatások”.
Ha Tokió abban reménykedik, hogy a turizmus fellendülése fedezi majd a játékok egyéves halasztásának költségeit, akkor valószínűleg nagyot fog csalódni
– jelentette ki Victor Matheson, a massachusettsi Worcesterben található Szent Kereszt Főiskola (College of the Holy Cross) sportközgazdásza.
Kollégájával, Robert Baumann-nal a 2016-os riói olimpia vonatkozásában vizsgálták a turizmus hatását.
Hatvanezer külföldivel és átlagosan 5000 dolláros költéssel számoltak, ami alapján 300 millió volt a költségvetés bevétele, miközben a játékokra körülbelül 13 milliárd, de egyes becslések szerint akár 20 milliárd dollárt is költöttek a szervezők.
Matheson és a Lake Forest Főiskolán (Lake Forest College) tevékenykedő Robert Baade a 2016-os közös tanulmányukban a turizmus, a sport- és egyéb infrastruktúra fejlesztésének, a foglalkoztatottság növekedésének, a fellendülésének és a kevésbé megfogható „jóérzés faktornak” hatásait vizsgálva arra jutott, hogy a rendezés a legtöbb esetben veszteséges a házigazda városoknak és nettó hasznot csak nagyon speciális és szokatlan esetekben eredményez.
A NOB és a japán szervezők most azon fáradoznak, hogy az ésszerűséget szem előtt tartva visszafogják a költekezést,
többek között azzal, hogy igyekeznek elérni: az idei olimpiára és paralimpiára számításba vett mind a 43 helyszín jövőre is rendelkezésre álljon.
Japán oldalon most mérik fel a halasztás hatásait beleértve a költségeket. Ezek nem olyan dolgok, amelyek nagyon gyorsan mennek. Nem tudok pontos dátumot mondani arra vonatkozóan, hogy mikorra állnak össze a többletköltségek
– tette hozzá Coates.
